Címkék

MORA Sopron

mora, sopron, biorezonancia, homeopatia, colon, kupuntura

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Apával horgászni voltunk

2016.03.02. 13:54 | ihorvath81 | komment

naplo.jpgJól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. (Efezus 5:15-16)

Íme, egy történet, amely jól megvilágítja, mennyire fontos az idő, melynek minden perce ajándék számunkra:

A padlás félhomályában a magas, hajlott hátú öregember még jobban meggörnyedve igyekezett odajutni a felhalmozott dobozokhoz az egyik padlásablak mellett. A pókhálókat félresöpörve leemelte a felső dobozt, s a fény felé tartva egyik fényképalbumot a másik után szedegette ki belőle. Valaha csillogó, most már megfakult tekintete vágyakozva várta, hogy meglássa azt, akiért feljött ide.

Úgy indult az egész, hogy emlékeiből előbukkant élete nagy szerelme, s tudta, hogy ezekben az albumokban találhat fényképet róla. Csendben, türelmesen lapozgatott, s pár pillanat múlva már el is süllyedt az emlékek tengerében. Világának forgása nem állt meg felesége elvesztésével, de a múlt emléke sokkal élőbb volt lelkében, mint a jelen magányossága.

Ahogy félretette az egyik poros albumot, előkerült valami, ami rég felnőtt fia gyermekkori naplójának tűnt. Nem emlékezett, hogy valaha is járt volna a kezében, vagy, hogy tudomása lett volna arról, hogy kisfia naplót vezet. "Minek őrizgette Elisabeth mindig a gyerekek régi lomjait?" morfondírozott, ősz fejét csóválva. Felnyitva a megsárgult lapokat, egy rövid mondatra esett a tekintete, ami önkéntelen mosolyra késztette.

A szeme csillogása is visszatért egy percre, ahogy a szívét megérintő kedves szavakat olvasta. Hallotta a kisfiú hangját, aki túl gyorsan nőtt fel ugyanebben a házban, és akinek a hangja az évek során teljesen elhalkult az emlékezetében. A padlás teljes csöndje és a tiszta lelkű hét éves kisfiú szavainak varázsa élete egy elfeledett korszakába repítette vissza az öregembert.

Újra belenyúlt a dobozba, és ugyanarra az évre szóló saját régi üzleti naplóját vette ki belőle. Leült egy ócska asztal mellé az ablak alá, és egymás mellé tette a két naplót Az övé bőrkötésű volt, a neve aranyozott betűkkel belevésve. A fiáé gyűrött, kopott volt, alig látszott már rajta a Jimmy felirat. Öreg ujjaival végigsimított a betűkön, mintha újra tisztán láthatóvá akarná tenni az idő és a használat során megkopott nevet. Kinyitotta saját naplóját, s tekintete egy mondatra esett, ami egyedül állt az egyik lapon. Feltűnt, mert a többi napok tele voltak bejegyzésekkel. Önnön gondos keze írásával ezek a szavak álltak az oldalon: "Az egész napot elvesztegettem a Jimmyvel való horgászatra. Nem fogtunk semmit." Nagyot sóhajtott, majd remegő kézzel megkereste Jimmy naplójában ugyanazt a napot, június 4-ét. Erősen megnyomott, még tétova, nagy betűkkel ez volt odaírva: "Apával horgászni voltunk. Életem legszebb napja."

Címkék: Elmélkedés Történet

Hálás lelkület

2016.01.21. 11:07 | ihorvath81 | komment

"Mert én megtanultam, hogy a körülményeim között elégedett legyek..." (Filippi 4,11)

halas.jpgNem születünk egyforma lelkülettel. Van, aki a szegénységben is tud elégedett lenni; és van, akinek Dárius kincse sem lenne elég, akkor is mindig hiányozna valami.

De még ha vannak is születésbeli különbözőségek közöttünk, azt mondja a Szentírás, hogy meg lehet tanulni elfogadni a körülményeinket. Pál apostol sem olyan természettel született, hogy elégedett tudott volna lenni a börtön körülményei között is. De amikor Filippibben bilincsek közt kénytelen hosszú időt tölteni, már így buzdít: „... én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is...”

Évekkel ezelőtt hallottam Gulácsy Lajos református lelkipásztor, nyugalmazott kárpátaljai püspök egy előadását, melyben külön nagy hangsúlyt kaptak azok az esztendők, melyeket a kazahsztáni lágerben volt kényszerű eltölteni - 7,5 év. Egy rövid történetet hadd idézzek tőle, a hálás és elégedett életre vonatkozóan, hogy milyen nehéz próbák által tudunk csak megtanulni örülni a „van-nak”.

A lágerben esténként sokáig fenn maradtak, beszélgettek, és minden este más-más tartott közülük „előadást”. Ki mihez értett, ki mire emlékezett. Így tartották egymásban a lelket. Egyik este a budapesti Gundel étterem szakácsa tartott „beszédet”. Húsleves gazdagon, töltött káposzta, rakott palacsinta - sok-sok receptet elrészletezett. A sötétben csak a lesoványodott rabok üres csámcsogását lehetett hallani, amikor az egyik rab keserves sírásban tört ki: „Drága feleségem, te finomabbnál finomabb étkeket főztél nekem, és még csak arra sem voltam képes, hogy megköszönjem... Csak jutnék még egyszer haza hozzád, másképp élnék!”

Az Úr Isten megadta, hogy évek múltán valóban hazatérhettek, püspök úr pedig felkereste, meglátogatta ezt a fogolytársát is. Kérdezte annak feleségét: „Hogyan viselkedik ez a betyár?” A feleség pedig nagy sóhajtással válaszolt: „Valóban egy betyár ment el itthonról, de egy angyal jött haza. Azelőtt mindenen morgolódott, semmi sem volt jó neki, most pedig egy pohár vízért is végtelen hálás...”

Vajon miért kell tragédiának történni ahhoz, hogy felismerjük kincseinket, örömeinket? Vajon miért kell ilyen történeteket hallanunk ahhoz, hogy mélyen magunkba szálljunk és elszégyelljük magunkat: Istenem, mire is panaszkodok én annyit, inkább megtanulnék elégedetten élni! Ahogyan püspök úr megfogalmazta: amikor fiatal teológusokkal beszélget, azt szokta mondani: nem kívánok nektek 7,5 év kazahsztáni lágert, de azért 1-2 évre elküldenélek benneteket...
Gyallai Henrietta

A hálátlanság a kevélység leánya, s az egyik legnagyobb vétek; ha valaki háládatos jótevőinek, hálás lesz Istennek is, mert Istentől annyi jóban részesült és részesül a jövendőben is.
Miguel De Cervantes

Címkék: Elmélkedés Idézet Történet

A hit ereje

2016.01.11. 13:18 | ihorvath81 | komment

Minden lehetséges annak, aki hisz. (Márk 9:23)

torony.jpgA hit sok mindenre jó. Többek között erőt ad a nehézségek idején, kitartást az élet nagy küzdelmeiben. A következő történet is erről szól:

Volt egyszer egy csoport béka, akik versenyezni akartak. Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni. Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és biztassák a békákat.
Elkezdődött a verseny. De a nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára. Ilyeneket mondogattak: - Oh, de fárasztó! - Sosem fognak feljutni! Vagy: - Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!
A békák kezdtek lemaradozni egyetlen egy kivételével, aki élénken kapaszkodott felfele.
A nézők kiabáltak: - Ez túl fárasztó! Senki sem fog feljutni!
Egyre több béka gondolta meg magát és fordult vissza. Csak az az egy haladt tovább kitartóan. Egyáltalán nem akarta feladni! Végül mindegyikük feladta, azt az egy békát kivéve, aki hatalmas ambícióval és kitartással egyedül jutott fel a torony csúcsára!

Ezután a többi béka és a nézők is meg akarták tudni, hogyan sikerült neki az, amit mindannyian lehetetlennek hittek. Egy néző odament a békához és megkérdezte, hogyan volt annyi ereje hogy feljusson a csúcsra. Ekkor derült ki, hogy a győztes béka SÜKET volt.

Nem állítom ezzel azt, hogy a hit süket, de azt igen, hogy ha eléggé az Úrra figyelünk, akkor csodálatos dolgokban lesz részünk...

Napi Ige és gondolat levelezőlista

Címkék: Elmélkedés Történet

Mi több számodra, én vagy az alkohol?

2015.10.21. 15:53 | ihorvath81 | komment

Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Róma 8:32)

talan_whisky_245.jpgDöntéseink nemcsak saját, hanem szeretteink életét is befolyásolják. Íme egy történet, mely ezt alátámasztja:

Alfonz nyolc, Dezső tízéves volt. Sokat nélkülöztek, édesanyjukkal együtt, apjuk iszákossága miatt. Egyszer aztán Dezső odaállt a mámorát éppen kialudt apja elé: - Apám, kérlek, válaszolj nekem: mi több számodra, én vagy az alkohol?
Az apa döbbenten nézett a gyerekre: - Persze, hogy te, de mit akarsz ezzel mondani?
- Azt, hogy ha nem hagyod abba az ivást, megölsz mindnyájunkat! Hát nem látod, hogy mennyit sír szegény anyánk? Azt sem veszed észre, hogy mennyit nélkülözünk mindnyájan? Apja nem válaszolt. Elbotorkált otthonról. A havas, csúszós úton tétován lépdelt.

A fűtetlen lakásban megfáztak a gyerekek. Alfonz ágynak esett. Dezső pedig már haldoklott. Anyjuk zokogva állt mellettük és kezét tördelte: - Ó, Istenem! Honnan vegyünk pénzt tüzelőre és orvosságra? Jaj, jóságos Jézusom! Apátok most is... - zsebkendőjébe szorította arcát. A fiúk elfordultak. Dezső már csak suttogni tudott: - Jézusom, elfogadom kezedből a halált, apám megmentéséért. Anyja félájultan rogyott melléje.

Amikor apjuk hazaért, Dezső már mereven feküdt. Halott gyermeke láttán szörnyű önvád marcangolta lelkét. Még a könnyei is hullottak, amikor bekopogott a rendház ajtaján.
- Atyám! Igen, bevallom: előbbre való volt számomra az ital, mint a gyermekem! Ó, Istenem! De, legalább a másik megmaradna, ha már Dezső fiam, érettem ajánlotta fel az életét!
A pap megrendülten imádkozott a családért.

Az arra járók naponta láthattak egy megtört férfit, amint lehajtott fejjel bandukolt a temetőbe. Fia halála óta egy korty ital se ment le a torkán, és imádkozni is megtanult. Fel-felnézett az égre, és azt suttogta: - Ott jártad ki számomra, fiam, drága halott fiam, a megtérésemet. És azt is, hogy öcséd megmaradt nekünk. Áldott, jó fiam! - zokogta.

Az Úr Jézus pedig mindnyájunkért életét áldozta, hogy bűnbocsánatunk és örök életünk legyen. Elfogadtuk már e hatalmas ajándékot, vagy még mindig önmagunkkal vagyunk eltelve és a saját fejünk után megyünk?

Címkék: Történet

Te mitől félsz?

2015.10.06. 15:27 | ihorvath81 | komment

Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! Péld 4:23

catmouse.jpgMilyen a szívünk? Milyenek vagyunk belül? Olykor elrejteni próbáljuk, máskor szívesen kitárulkozunk. Ahogyan viselkedünk, az elárulja bensőnk állapotát. Az alábbi történet gondolkodtasson el kicsit:

Egy régi mese szerint a kisegér a macskától való félelme miatt állandó szorongásban élt. Egyszer egy varázsló megszánta, és macskává változtatta. De akkor meg a kutyától félt. Ezért aztán a varázsló kutyává változtatta. Ettől kezdve meg a párductól kezdett el félni. A varázsló ekkor párduccá változtatta. Erre meg a vadásztól reszketett.

Itt aztán a varázsló feladta. Visszaváltoztatta kisegérré, mondván: - Bármit is tennék, úgysem segítene rajtad, hisz a szíved egérszív.

Te mitől félsz? Engedd, hogy szíved az Úré legyen teljesen és megtapasztalod, hogy nem a félelem lelkét adta nekünk az Úr, hanem az erőnek, a szeretetnek, a józanságnak a lelkét...

Címkék: Elmélkedés Történet

Pirítós

2015.08.05. 12:50 | ihorvath81 | komment

piritos.jpgGyerekkoromban mindig szent volt a vacsoraidő; édesanyám nagyon szeretett főzni nekünk. Egyik este késett a vacsora, mert gondjai voltak aznap a munkahelyén. Mi azért megvártuk őt. Mikor hazaért, eperlekvárt és pirítóst tett az asztalra. Nagyon égett pirítóst…

Az égett kenyereket látva a tányéron, vártam, hogy valaki mondjon valamit. Édesapám csak mosolygott és nekilátott enni, miközben megkérdezte tőlem, milyen volt a napom az iskolában.
Már nem emlékszem tisztán mit válaszoltam, de az élesen megmaradt bennem, ahogy édesanyám bocsánatot kért az égett kenyérért és a nem túl elegáns vacsoráért. Amit pedig apám mondott erre, sosem felejtem el: "Viccelsz, drágám? Nagyon szeretem a ropogósabb kenyeret!"

Vacsora után jó éjt akartam kívánni szüleimnek, édesanyám még mindig a konyhában volt, édesapám pedig már a hálószobájukban. Kihasználtam az alkalmat és megkérdeztem tőle, hogy tényleg annyira szereti az égett kenyeret?

Az ölébe vett és azt mondta: "Édesanyádnak ma nagyon nehéz napja volt és elfáradt. Egy kis égett pirítósba nem hal bele senki, de a csúnya szavakba viszont igen."

Címkék: Történet

Extra nagy adag sült krumpli

2015.07.22. 13:58 | ihorvath81 | komment

Az Úré a föld és ami betölti. (Zsoltárok 24:1)

kumpi.jpgIdőnként nem tudjuk, hol a helyünk, kik vagyunk valójában és kicsoda Isten. Talán a következő sorok elgondolkodtatnak:

Olvastam egy történetet egy emberről, aki elvitte a fiát a McDonald’s-ba, és extra nagy adag sült krumplit vett neki. Hazafelé menet a sült krumpli olyan csábítóan illatozott, hogy átnyúlt, vett egy kis darab krumplit a fia dobozából, és megette. A fia mérges lett: „Apa, nem veheted el! Ez az én sült krumplim!” Az apának három dolog jutott eszébe:

„Először is, a gyermekem elfelejti, hogy a krumpli teljes mértékben tőlem származik. Én vittem el a McDonald’s-ba, én rendeltem, én fizettem az ételért, én adtam neki, én viszem őt haza. Egyedül miattam, a Nagy Sültkrumpli-adományozó miatt lehet neki egyáltalán sült krumplija!”

„Másodszor, a gyermekem nincs tisztában azzal, hogy a krumplit bármelyik pillanatban visszavehetném. Másrészt viszont egy egész kamionnyi krumplit vehetnék neki, ha akarnék, mert mindkettőre megvan a hatalmam.”

„Harmadszor, nincs szükségem az ő krumplijára. Könnyedén vehetek magamnak. Ha akarom, száz dobozzal is vehetek magamnak. Csak azt akartam, hogy megtanulja az önzetlenséget.”

Értjük a lényeget?

Először is: minden Istené. Még az életünk is.

Másodszor: az Úr mindent elvehet tőlünk egy szempillantás alatt. Persze annak sokszorosát is adhatná, amit eddig adott, ha úgy látná jónak.

Harmadszor: szeretne önzetlenségre tanítani.

Címkék: Elmélkedés Történet

A te gondjaidra bízom

2015.06.16. 08:30 | ihorvath81 | komment

Legyen meg a te akaratod. (Mt 6:10)

faultetes.jpgHányszor imádkozzunk el mai Igénket, mégis sokszor úgy gondoljuk, hogy a mi akaratunk jobb, mint Urunké. Mert mi jobban tudjuk, mint Ő. Vagy mégsem? Segítsen a következő kis történet mindezt helyre tenni magunkban:

Lent a verőfényes délvidéken két szerzetes olajfát ültetett. - Istenem - így imádkozott az egyik - küldj jó kiadós esőt, hogy a fácska gyökeret verhessen. Isten meghallgatta a kérését. Azután így imádkozott: - Istenem, most küldj napsütést! Úgy lett. Azután kérte, hogy jöjjön a dér, hogy megszilárduljon a fácska kérge. S valóban, belepte a fát az ezüstös dér - és erre a fa elpusztult.

Felkereste szerzetestársát és szomorúan elbeszélte neki, hogy mi lett a fával. - Hogy lehet az, hogy a te fácskád friss és virágzik? Mit csináltál vele? - Én a fácskát egészen az Isten kezébe helyeztem - felelte a társa. - Azt gondoltam, hogy Isten, aki a fákat teremtette, ő tudja a legjobban, hogy mire van szükségük. Nem adtam tanácsokat Istennek, hanem csak azt mondtam: - Atyám, a te gondjaidra bízom ezt a fácskát!

Címkék: Elmélkedés Történet

Drágának tartalak

2015.03.31. 09:17 | ihorvath81 | komment

"…drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek…" Ézsaiás 43,4

kiskutya.jpgMax Lucado írja: A fiú különböző munkákat vállalt el: gazolás, ablaktisztítás, kertészkedés. Keményen dolgozott és félretette a pénzt. Amikor elég pénzt gyűjtött össze, visszament a kisállat kereskedésbe. A bolt tulajdonosa megszámolta a pénzt, majd így szólt: "Rendben van fiam, kiválaszthatod a kiskutyádat."

A fiú a doboz hátuljából egy soványka, sánta kiskutyát vett ki, és elindult kifelé. A boltos megállította: "Ne azt a kiskutyát vidd el. Béna az egyik lába. Nem tud játszani. Soha nem tud majd veled futkározni, és ha eldobsz neki valamit, nem tudja visszahozni. Válassz egy egészséges kiskutyát."

"Nem, köszönöm, - válaszolta a fiú - én pont ilyen kutyát szeretnék." Ahogy kifordult a boltból, a boltos még mondani akart volna valamit, de aztán inkább csendben maradt. Hirtelen megértette a választást. A fiú sánta volt.

Miért akarta a fiú ezt a kutyát? Mert tudta, hogyan érez. És tudta, hogy különleges.

Prókai Árpád

Címkék: Történet

Húzzad, Ráró!

2015.03.19. 13:19 | ihorvath81 | komment

paci.jpgEgyszer egy ember Erdélyországban járván különös esetet látott: egy öreg székely ment lovas szekérrel az úton, s közben nagy eső kerekedett. A sárban megcsúszott a ló, vele a szekér is, és beborult az árokba. Emberünk se volt rest, tudta, mi az illem, oda is ugrott, hogy segítsen az öreg székelynek s lovának kihúzni a szekeret az árokból. De a székely ember azt mondta: hadd csak fiam, mindjárt kint lesz ez a szekér. S kezdte biztatni a lovat: Húzzad, Szellő! A ló nem mozdult. No, húzzad, Csillag! A ló egy lépést se tett. Az öreg székely folytatta: Gyerünk, Hajnal! Semmi. Húzzad, Ráró! - mondta az öreg, s erre a ló hirtelen egyetlen ugrással már kinn is volt az árokból szekerestül! Emberünk igen elcsodálkozott, s kérdezte a székely embert: Hogyhogy háromszor is eltévesztette a lova nevét? Mire az suttogva válaszolt: Tudja, Ráró vak, ezért ha azt hiszi, egyedül kell húznia, meg se próbálja!

Már annak a tudata is, hogy vannak mellettünk, hatalmas erőt tud adni! Ha érezzük, hogy nem vagyunk egyedül, bátrabbak, és erősebbek vagyunk. Sok dolog lehetségessé válik, ami egyedül nem menne; vagy amit egyedül meg se próbálnánk! Ezért fontos a közösség! A társak, barátok közössége, azoknak a személye, akikkel egy „csapat”-ba tartozunk.

Isten úgy alkotott meg bennünket, hogy együtt többre legyünk képesek, mint egyedül, hogy segíteni tudjuk egymást, és ezáltal is gyakorolni a szeretetet egymás felé, de ehhez mindenkire szükség van, mindenki egyaránt fontos, mert mindenki „egyedi tervezés”, teljesen egyedi tulajdonságokkal és képességekkel.

Te is fontos vagy, neked is feladatod van a családban, a gyülekezetedben, mert nekik sem megy egyedül, nélküled! Ne gondold, hogy te csak egy kis porszem vagy ezen a nagy világon! Isten nem törődne annyit veled, ha nem lennél fontos! Ő feladatot bíz rád, és ott akar látni az Ő gyermekei között!

Prókai Árpád

Címkék: Elmélkedés Történet

süti beállítások módosítása