Nincs senkiben nagyobb szeretet, mint aki életét adja barátaiért. (Jn 15.13)
Volt két barát, akik együtt jártak óvodába, iskolába és együtt vonultak be az amerikai hadseregbe. Még a fronton is együtt harcoltak hazájukért.
Egy nap visszavonulás közben az egyik barát kapott egy halálos lövést, és felakadt a szögesdrótra. A másik barát mikor meglátta, azonnal a segítségére akart menni, de a parancsnoka ráförmedt.
- Ne menj ki a védett árokból, mert már úgyse tudsz rajta segíteni, még téged is lelőnek!
A barát meghökkent, de mihelyt elment a parancsnoka, azonnal a barátjához rohant. Vállára vette és sietett vissza vele.
Menet közben ő is kapott egy halálos lövést. Minden erejét összeszedte és alig vonszolta magát mire visszaért legjobb barátja holttestével, de beért a futóárokba.
A parancsnoka ismét mondta neki:
- Ugye, megmondtam, hogy ne menj ki érte, mert már nem tudsz segíteni rajta. De nem hallgattál rám. Most te is meg fogsz halni vele együtt. Megérte ez neked?
A barát már csak annyit tudott mondani:
- Igen megérte, mert amikor oda mentem hozzá, így szólt: - Tudtam, hogy eljössz értem!
Van, aki így számíthat rád? És te kire számíthatsz hasonlóképpen?
