Fénysugár

„Életünk ideje... olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk." (Zsoltárok 90:10)

Eileen Silva Kinding írja: „Időhiányról beszélünk... de igazából a gerincünk hiányzik ahhoz, hogy felelősséget vállaljunk mindazért, amire az időnket fordítjuk... ahelyett, hogy hazajönnénk, elmenekülünk az irodába vagy a futószalag mellé, hogy megszabaduljunk a házimunkától, a gyermekneveléstől, mindattól, amit egy kapcsolat igényelne... A munka jó menekülési útvonalnak tűnik. Nem csupán pénzt és szabadságot ad, de a jól végzett munka elégedettségét, teret a kreativitásnak, könnyed, keveset követelő bajtársiasságot és szellemi ösztönzést. Mindez talán segít abban, hogy anyagilag jól álljunk, de minél kevesebb időt töltünk a családunkkal, annál zűrösebb lesz az otthonunk.” Az idő olyan értékes, hogy Isten egyszerre mindig csak egy percet ad nekünk. „Életünk ideje... olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.”

Nos, mid lesz, amire visszatekinthetsz? Rengeteg túlóra, vagy sok-sok szeretteiddel eltöltött óra? Kindig hét dolgot ajánl:
1) Ne feledd, ki a főnök! Te oszd be az idődet, ne az idő uralkodjon rajtad! Gondold át jól, mielőtt elvállalsz valamit! Döntsd el, mi a fontos! A fontos és a sürgős ritkán ugyanaz.
2) Fordított sorrendben tervezz! Először azt írd be a naptáradba, ami az értékrended szempontjából igazán fontos, minden mást csak az után!
3) Hagyj ki egy valamit a napirendedből! Például, ha egy hónapban két délutánt kihagysz a szokásos jótékonysági munkádból, ez időt szabadít fel arra, hogy elvidd a feleségedet vacsorázni.
4) Nem kell mindig csinálnod valamit, elég, ha vagy. Gondolkozz! Imádkozz! Pihenj egy karosszékben!
5) Legyen a házastársadnak is rálátása arra, mivel töltöd az idődet, vagy mi az, ami rabolja az idődet.
6) Nézz szembe őszintén a korlátaiddal! Az ember nem tud időt teremteni magának; mindannyian egyforma mennyiséget kapunk.
7) Elkötelezettséged listáját tartsd jól látható helyen, így kétszer is át fogod gondolni, mielőtt még valamit felvállalsz.

Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. (Máté 13.44)

Miután megtalálja a főszereplő a kincset, nagyon érdekes fordulatot vesz a történet. Ahelyett, hogy hazavinné (mi talán erre számítanánk), visszatemeti, és eladja mindenét, hogy megvásárolhassa azt a földet. Isten országát nem kaphatjuk meg úgy, ahogy mi elképzeljük azt. Nem vehetjük el csupán egyes, nekünk szimpatikus részeit, pl. az örök életet, a lelki békességet, a testvéri köteléket. Az egész „csomagot” el kell fogadnunk, mert csak együtt működik.

...mindent eltűr. (1Kor 13.7)

Mai Igénk a szeretet himnuszából való. A szeretetről mondja az Ige, hogy mindent eltűr. De sok mindent el kell tűrnünk azoknak, akiket szeretünk! Milyen nehéz elengedni valakit. Például egy felnőtté vált gyermeket. A következő gondolatok adjanak erőt számunkra, ha éppen az elengedés nehéz feladatát kell gyakorolnunk:
Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel, hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte. Az elengedéssel nem zárkózol el előle, csak felismered, hogy nem irányíthatod. Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz, hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből. Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben! Az elengedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni más valakit, hanem a lehető legtöbbet hozod ki magadból. Ha elengeded, többé nem gondolkodsz róla, de törődsz vele; nem “megjavítani” akarod, hanem támasza lenni; nem te vagy a középpontban, rendezgetve a végkifejletet, hanem engeded, hogy ki-ki befolyásolja a saját sorsát; nem védelmező vagy, hanem hagyod, hogy szembesüljenek a valósággal; nem tagadsz, hanem elfogadsz; nem zsörtölődsz, korholsz vagy vitatkozol, hanem megkeresed a saját hiányosságaidat, és azokon dolgozol; nem azon igyekszel, hogy saját vágyaidhoz igazíts, hanem elfogadsz minden napot úgy, hogy ahogy jön, és örülsz neki; nem kritizálsz vagy regulázol másokat, hanem megpróbálsz olyanná válni, amilyen lenni szeretnél; nem bánkódsz a múlt miatt, hanem növekedsz, és jelenben élsz.

Valójában az elengedés azt jelenti: Kevésbé félsz... Bízol Istenben.... És jobban szeretsz.

Az imádkozás egyik formája a kérő ima. A Miatyánk is tulajdonképpen ebbe a csoportba tartozik, hiszen kéréseket fogalmaz meg, a Máté szerinti változat hét (vö. Mt 6,9-13), Lukács szerinti pedig öt (vö. Lk 11,2-4) kérést. Minden kérő ima Isten imádásából fakad, s ebben az értelemben egyben Isten dicsőítése is. A kérő imában úgy fordulunk Istenhez, hogy egyúttal elismerjük nagyságát és hatalmát, és kifejezzük bizalmunkat, hogy teljesíteni fogja mindazt, ami lelkünk javára szolgál.

Egyesek – helytelen módon – kifejezetten elutasítják a kérő ima minden formáját, mert úgy vélik, hogy ezáltal az ember át akarja venni Istentől az irányítást és bizonyos dolgokat, lelki javakat akar a maga számára biztosítani, mintha Isten nem tudná, hogy mire van szüksége az embernek. A kérő imában azonban nem mi mozgatjuk az Istent. Nem mi határozzuk meg, hogy mi jó az üdvösség szempontjából. Isten az Úr, akinek jogában áll bármit megadni. Kérhetünk mi bármit. Ha akarja többet, ha úgy tetszik neki, kevesebbet ad, mint amit kérünk. Láthatjuk tehát, hogy a kérő ima az Istenben való élő hit kifejezése. Egy olyan istenhit, amely nem kíván élni az Istenhez fordulás lehetőségével és nem fogadja el az ily módon kapott ajándékokat, személytelenné, lélektelenné válik.

Hallgassunk Jézus biztatására, és forduljunk Istenhez bátran kéréseinkkel! Isten őszinte imádságot vár tőlünk.

Horváth István Sándor