"Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért." Filippi 3,14
Elfelejteni azt, amin már túl vagyunk, nagyon nehéz feladat. Sok olyan embert ismerek, aki szinte a saját múltjában él. Az ilyen ember egyszer beleragadt régmúlt napok emlékeibe, letűnt idők eseményeibe, gondolatban újra és újra visszajátssza őket - vagy azért, hogy saját hibáin rágódjon bosszúsan, vagy azért, hogy a régi szép idők nosztalgiájával feledtesse a jelenkor sivárságát.
Pál apostol önmagáról beszél, és ezzel tanácsot is ad: ne nézz hátra! Ami mögötted van, azt felejtsd el. Hiszen a versenyfutó sem tekintget visszafelé, azt méricskélve, hogy honnan indult, meddig ért el, és kit előzött már meg. Ha így tenne, elbukhatna. Ne nézz hátra, mert akkor vagy elkeseredsz, vagy elbizakodottá válsz, de semmiképpen sem leszel győztes!
A Biblia sokszor említi, hogy vissza kell néznünk, a múltba kell tekintenünk. De ilyenkor nem a saját érdemeinkre vagy kudarcainkra kell figyelnünk, hanem mindig Isten tetteit meglátva örvendezni. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! - mondja a zsoltáros. Ami hozzánk kapcsolódik, azt felejtsük el. Érdemeinket is, hogy ne tudja bal kezünk, mit tesz a jobb; és bűneinket is, hiszen Isten ezeket megbocsátva a háta mögé veti.
A célba az jut el győztesen, aki elindult már, és hátraarc helyett folyamatosan előre tud tekinteni. Szinte elfelejti azt, ami volt, azért, hogy mindennap megújult erővel feszüljön neki annak, ami még előtte van.
Bodnár Máté
