Fénysugár

Az idő az örökkévalóságra mutat, Mária pedig Jézusra. Jó, hogy vannak közvetítők, így könnyebb felismerni a mély titkokat. Léptünk egyet az évek sorában, Mária is mindig lépett egyet hitének fejlődése útján.

Minden év egy újabb próbatétel, csak e világnak élő ember ábrándozik azon, hogy majd könnyebb lesz a következő év. Miért kell, hogy könnyebb legyen? Azért, hogy jobban elfeledkezzünk a mennyországról, amely az igazi hazánk?

Máriához kapcsolódva egyetlen dolgot kérhetünk az új év kezdetekor: Erősítse az Úr hitünket, hogy Isten mindig megújuló kihívásait, amelyeket emberek révén kapunk, hittel fogadjuk. Ha van hitünk, nincs nehéz év, ha nincs hitünk, csak nehéz év van.

Nincs egy hete, hogy megkezdődött az új év. Pár pillanat erejéig most mégse a kezdetet nézzük, hanem a befejezést, méghozzá a végső befejezést: Tekintsünk halálunk órájára. Mi fáj majd akkor legjobban?

Nem annyira az fog kínozni, amit vétettünk - inkább az, amit elmulasztottunk! Elmulasztottunk, mert csak saját magunk kényelmével és érdekeivel voltunk elfoglalva és nem embertársainkra tekintettünk. Mert mindig, amikor egy hang megszólalt bennünk és jó irányba akarta terelni lépteinket, rögtön elhallgattattuk azt, mert bizonyára önmegtagadást is követelt volna az az út. Ne essünk ebbe a hibába, legyünk bátrak és válasszuk a keskeny és rögös utat, mert életünk csak így lesz valóban boldog és értékes. Aki ugyanis elfelejti önmagát, az találja meg.