Max Lucado írja: "Ma van az első apák napjám édesapám nélkül. 31 évig nekem volt a legjobb apám, de most el van temetve egy tölgyfa alá egy nyugat-texasi temetőben. Furcsa, hogy nincs itt... mert mindig elérhető volt.
Szavai nem voltak cirkalmasak. Az életben elért eredményei tiszteletreméltóak voltak ugyan, de nem rendkívüliek. Jelenléte azonban az volt. Mivel ott volt, az élet simán ment... a jövő biztos volt... úgy növekedtem, ahogy Isten eltervezte. Ő tanított meg borotválkozni és imádkozni. Segített megtanulni az aranymondásokat a vasárnapi iskolára, és azt is megtanította, hogy a rossz büntetést érdemel... a jó pedig magában hordozza jutalmát. Megmutatta a meghatározhatatlan egyensúlyt az ambíció és az elégedettség között.
Tudtam, hogy mindig ott lesz, ha bármikor szükségem van rá. Olyan volt, mint egy meleg kandalló. Talán ezért olyan hűvös most számomra az apák napja. A tűz kialudt. Az idők szele elvitte a fényes lángokat, csupán az aranyló parazsat hagyta itt. A parázsnak azonban van egy furcsa tulajdonsága: ha felszítjuk, a lángok újra táncra kelnek... és elűzik a hideg levegőt, emlékeztetve arra, hogy ő még mindig itt van."
Több mint száz évvel ezelőtt, 1912 áprilisában indult első és egyben utolsó útjára a Titanic, az álmok hajója. A valaha épült legnagyobb hajónak számított.
"Amikor megtanulunk hálát adni, azt sajátítjuk el, hogyan összpontosíthatunk életünkben nem a rossz, hanem a jó dolgokra." - mondta valaki. S milyen igaza van. Érdekes, vagy inkább szomorú, hogy vannak emberek, akik kifejezetten az őket érő rossz dolgokra koncentrálnak. Mindig csak a nehézségeket, a fájdalmakat, a próbákat, a gondokat látják meg saját életükben, vagy éppen a szeretteik életében.
Teherhordozást kér tőlünk az Ige. Vannak terheink és próbáljuk is több-kevesebb sikerrel hordozni. De itt nem a saját terheinkről van szó. Egymás terhét hordozzátok - írja Pál apostol egy egész gyülekezetnek.