Egyszer egy ember megkérdezte barátjától: Miért bírálnak mindig a fukarságomért? Mindenki tudja, hogy mindent jótékonysági célokra hagyományozok, amikor meghalok.
A barát egy mesével válaszolt: Volt egyszer egy malac, aki arról panaszkodott a tehénnek, hogy ő mennyire népszerűtlen. Az emberek mindig beszélnek a te szelídségedről és szép szemeidről - mondta a malac - pedig én a tejnél és a túrónál többet adok nekik, sonkát, szalonnát, sörtét. A lábamat még meg is füstölik. Mégsem szeret engem senki. Miért van ez?
A tehén gondolkodott egy darabig, majd így felelt: Talán azért, mert én addig is adok, amíg életben vagyok.
