Címkék

MORA Sopron

mora, sopron, biorezonancia, homeopatia, colon, kupuntura

Ne aggódjatok

2014.01.20. 07:01 | ihorvath81 | komment

"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat... Figyeljétek meg a mezei liliomokat... Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja." (Mt 6,25-34)

aggodas.jpgKorunk egyik legjellemzőbb életérzése a szüntelen aggódás, bizonytalanság. Aggódunk szeretteink és saját magunk egészségéért. Féltjük meglévő vagyontárgyainkat, pénzünket, állásunkat, kiharcolt egzisztenciánkat. Bizonytalanok vagyunk megjelenésünk, öltözködésünk, beszédünk miatt is. Attól tartunk, hogy elveszítjük családtagjaink, barátaink szeretetét. A kortól, évektől való félelem is megkeseríti a legtöbb ember életét. Mi lesz, ha már végzek az iskolával és dolgoznom kell? Lesz állásom? Hogyan fogok családot alapítani, senkim nincs és pénzem sem lakásra?! Később: hogy vállaljak gyereket ebben a bizonytalan helyzetben? Milyen iskolába járassam a gyereket? Vajon jó társat választ magának? Öregszem, egyre többet fogok betegeskedni, ki fog ápolni? Félek... félek... félek...

A segítséget legtöbbször kívülről várjuk, pedig a megoldás önmagunkban rejtőzik. A külvilágot nem tudod átrendezni, az események jönnek-mennek, legtöbbször tőled függetlenül. Tehát alkalmazkodni kell és bízni abban, hogy a benned lévő hitből és szeretetből fakadóan képes vagy mindig a helyes döntést meghozni. Elgondolkodtál már azon, hogy sokszor éveken, hónapokon át aggódtál valami miatt (műtét, vizsga, munka) és amikor elérkezett az a bizonyos esemény, valahogy az adott pillanatban megkaptad a szükséges erőt és energiát a megoldáshoz. Ugye mennyit szenvedtél és aggódtál feleslegesen?! Az adott pillanat, legyen az bármilyen fájdalmas is, sohasem elviselhetetlen. Ami elviselhetetlen, az a gondolat, hogy mi lesz velem tíz év múlva, két hét múlva, két óra múlva... No, és amiket mondasz: Ez a várakozás borzasztó, elviselhetetlen, őrjítő, meddig tart még? "Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?" (Mt 6,27)

Határozzuk tehát el magunkat! Ha van valami, amit itt és most megtehetek a jövőmért, megteszem. Azután pedig élvezem a jelent, észreveszem a pillanat minden örömét, mert életem összes tapasztalata azt mutatja, hogy csak akkor tudok a problémákkal foglalkozni, amikor azok jelen vannak. És a jelen mindig megadja a szükséges erőt a probléma megoldásához. Ne izguljunk tehát folyton a holnap miatt. Éljünk Jézus tanításai szerint és ha hitünk elég erős, akkor a folytonos aggódást az ajándékba kapott élet öröme váltja fel.

Prókai Árpád

Címkék: Elmélkedés

Két gondtalan nap

2014.01.20. 07:00 | ihorvath81 | komment

A hétnek két olyan napja van, ami miatt sohasem aggódom. Két gondtalan nap, amit szentül őrzök a félelemtől és fenntartástól. Az egyik ilyen nap a tegnap; minden fájdalmával, gyötrelmével, hibáival és tévedéseivel örökre elmúlt, és többé nem hozhatom vissza. A szép, édes, kedves emlékek kivételével, amelyek hátrahagyták rózsaillatukat az elmúlt nap szívében, semmi közöm sincs a tegnaphoz. Az enyém volt, és most már Istené.

A másik nap, ami felől nem aggódom, a holnap, minden lehetőségével, küzdelmével, terhével, veszélyeivel, nagy ígéreteivel. A nap majd fölkel rózsás ragyogásában, vagy a felhők álarca mögött. De fölkel. A holnap az enyém lesz.

Ezért csak a hét egy napja maradt nekem, a ma. Bárki megharcolhatja a mai nap harcait. Bárki hordozhatja egy nap terheit. Ezért azt hiszem, vállalom, és csak egy napi utat teszek meg egyszerre. Miközben hűségesen és kötelességtudóan futok pályámon és végzem kijelölt feladatomat ezen az egy napon, a mindenható Isten gondoskodik a tegnapról és a holnapról.

Címkék: Elmélkedés

süti beállítások módosítása