Fénysugár

Vörösbegy és a veréb beszélgetnek titkairól az emberi életnek:

Vörösbegy kérdez: Fel nem foghatom, mért hajszolják magukat úgy agyon az emberek! Van bajuk, gondjuk annyi, nincs idejük örülni, hálát adni! Meg tudod ezt a kérdést oldani?

Sajnos nem lelek nyitjára az oknak, mért küszködnek, gyötrődnek, panaszkodnak, mért - szólt verebecske -, csak azt sejthetem, nincs oly jó soruk, mint neked, s nekem. Miránk mennyei Atyánknak van gondja. Ad eledelt, napsugarat naponta. Tudja hiányunk, és kész, hogy segítsen. S úgy látom, nekik ilyen Atyjuk nincsen...

Ezernyi zaklatott
pillanat szalad,
és hullik szét
egy szemvillanás alatt
töredékké,
kárrá és szemétté.

Hogy utána,
ebben a fejvesztett
rohanásban
újra csak felismerjem,
lássam:

A biztonság
csak Te vagy, Uram.
S megállva,
elcsendesedve
Neked megadjam magam.

Hajdú Zoltán Levente

Valaki így fogalmazott: "A család az a hely, amelyben az ember önmagára találhat, ahol igazán kiteljesítheti önmagát. Az a hely, ahol önmagával gazdagíthatja ezt a közösséget és - jó esetben - ennek mindenki örül.

A család az a hely, ahol a párunkkal való viszonyunkban definiálhatjuk saját magunkat, ahol a gyermekek saját dolgaink és életünk átgondolására, kontrolljára, határok között tartására sarkallnak.

A család arra ösztökél, hogy a külvilág felé - legyen az a falu, a város vagy éppen a munkahely - önmegtagadásra, kompromisszumok kötésére legyünk képesek: azaz, megtanuljunk együtt élni másokkal, és felelősséget vállalni."

A hívő élet középpontja nem a templom, hanem az otthon.

Stanley

Isten erejével a mázsás teher könnyű, mint a szalmaszál -
nélküle mázsás súly a szalmaszál is.

Luther

Láttam, Uram!
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga…
vagy nem volt lába…
De a Te fényed hullt a betegágyra!
Hitükkel elrejtőztek Nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket,
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.

És láttam szalmaszál alatt roskadókat.
Mert mázsás teher könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.
De nélküled a szalmaszál is mázsás súly lehet.

Új évbe indulok, és nem tudom, mi vár rám.
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
Csak azt tudom: utam már kijelölted.
Mint bízó gyermek, járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
És ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat –
segíts úgy vinni mázsás terhemet
a Te erőddel – mint a szalmaszálat!

Túrmezei Erzsébet