Amikor Isten be akart mutatkozni, akkor mindent kizárt, ami lenyűgözhetett volna minket.
Gyermekként jött közénk, csecsemőnek, ártatlan lénynek, törékenynek, kiszolgáltatottnak...
Keresztre akasztotta hatalmát, hogy senki ne menjen hozzá érdekből vagy félelemből.
Ne várjunk semmi mást Istentől, csak azt, hogy szeressen és tanítson meg minket is szeretni.
Napjaink hallatlanul elidegenedett világban milyen üzenetet közvetít az emberek számára karácsony, a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe? Az elidegenedett világ oka az, hogy az emberek elidegenedtek egymástól, vagyis kevésbé szeretik egymást. Ez pedig annak a következménye, hogy elidegenedtek Istentől, vagyis kevésbé szeretik az Istent.
Karácsonyról mégis mindenkinek az jut először eszébe, hogy ez a szeretet ünnepe. Nagyon sivárrá válna azonban ez a nap, ha megmaradna az általánosságok szintjén, és miként május 1-je a munka ünnepe, vagy március 8-a a nők napja, úgy lenne december 25.-e a szeretet ünnepe. Karácsonykor ugyanis nem csak úgy általában ünnepeljük a szeretetet, hanem egészen konkrétan emlékezünk arra, hogy ezen a napon kétezer évvel ezelőtt Isten szeretetből emberré lett. Egy lett közülünk, mivel szeret minket. Magára vette az emberlét teljességét, a magzati léten és a születésen át a csecsemő kiszolgálatottságáig, majd a tanulás és a növekedés sikerein, valamint a munka embert formáló élményén keresztül egészen a szenvedés és a halál kapujáig. Ezért számunkra sem szólhat az ünnep egyszerűen csak arról, hogy szeressük egymást egy kicsit jobban, legyünk egy kicsit jobbak, legalább ezen a napon, hiszen elvégre ez a szeretetet ünnepe.
Ahogy az Isten szeretete konkrét tettekben nyilvánul meg, úgy mi sem maradhatunk az általánosság szintjén. Egyébként igazuk lenne azoknak a magányos embereknek, akik karácsonykor lelki krízisbe kerülnek, vagy depresszióba esnek amiatt, mert elemi erővel élik át a szeretet hiányát, azt, hogy ők senkinek sem kellenek, magányosak és kitaszítottak. - Akkor tehát karácsony alkalmából megfogalmazható egy olyan személyes intelem, amelyet hívő és nem hívő ember egyaránt megfogadhat? Karácsony ünnepe elsősorban Isten szeretetének az ünnepe, és ez a szeretet felénk irányul, másodsorban pedig a mi szeretet válaszunk Istennek és embertársainknak. Ezért talán nem is annyira intelemről, mint inkább üzenetről, sőt vigasztalásról, bátorításról beszélnék. Ez az üzenet pedig valóban minden embernek szól: nem igaz az, hogy egyedül vagyunk a világmindenségben, nem igaz, hogy kozmikus árvák vagyunk. Valaki számára olyan fontosak vagyunk mi mindannyian, hogy Ő maga keresi a kapcsolatot az emberiséggel, minden egyes emberrel. Nem várja meg, hogy mi küldjünk rádiójeleket, kapcsolatot keresve egy távoli világgal, hanem Ő lép először. Ő az, aki előbb szeret, aki felkeres, meglátogat bennünket. Mivel fontosak vagyunk neki, ezért egy lett közülünk. Ha pedig az Isten emberré lett, akkor embernek lenni mégiscsak nagyszerű dolog, ha ő ennyire halálosan komolyan vett bennünket, akkor érdemes nekünk is komolyan venni magunkat és életünket.
A keresztény hit ezért minden embert elgondolkodtathat az élet értékéről és egzisztenciális vigaszt hozhat a megkeseredett emberek életébe is. Karácsony legfőbb üzenetét úgy is megfogalmazhatjuk, hogy embernek lenni annyira jó, hogy még az Isten is emberré lett. Becsüljük meg tehát mi is emberi hivatásunkat. Tartozunk ezzel magunknak és az Istennek is. Bárcsak minden ember lelkében megrezdülne Isten szeretetének a húrja ezen az idei karácsonyon!
dr. Ternyák Csaba egri érsek
Isten többet akar cselekedni bennünk, mint általunk.
Steinberger
Ne úgy imádkozzunk elsősorban, hogy: Uram, használj engem, hanem: Uram, tégy használhatóvá!
Amikor többre vágysz, de kevesebbet kapsz. Amikor jobbra vágysz, de rosszabb jön. Amikor békét vársz, de háború jön. Amikor már arra vágysz, hogy vége legyen, és kiderül, hogy pont most kezdődik. Amikor úgy érzed, már eleget szenvedtél, akkor jön az igazán nagy megpróbáltatás. Amikor a fájdalom, amit elszenvedtél, még csak a kezdet, mert több jön.
Akkor minden összedől. Minden, amit az élet törvényszerűségének gondoltál. Te már fordítottál volna az életeden, ha rajtad múlt volna, de nem rajtad múlik. Minden marad a régiben. Dühös miértek és kétségbeesett imádságok után egyszer csak elcsendesedik a lelkedben tomboló vihar és eljutsz a kérdésig, amit fel kellett tenned: mi a célja ennek?
Áprily Lajos írja Menedék című versében:
S mikor völgyünkre tört az áradat
s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen,
egyetlenegy kőszikla megmaradt,
egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.
Nagyobb boldogság adni, mint kapni. ApCsel 20:35
A legtöbb ember számára fontos a boldogság. A házasságban élők számára is. De mi a boldogság titka? Jézus többféleképpen szólt erről. Egyik alkalommal azt mondta és hiszem, hogy a házasságok kiteljesedéséhez nagyban hozzájárulna, ha a benne élők megfogadnák: Nagyobb boldogság adni, mint kapni. Tudjátok miért boldogtalan sok házasságban élő ember? Azért, mert elsősorban kapni akar. Noha kapni jó dolog, és sokszor szerez örömöt számunkra, mégis meg kell tanulnunk megélni, gyakorolni azt, hogy nem elvárásaink vannak, azaz nem kapni akarunk, hanem akarjunk adni.
Kicsit ellenkezik ez a bűnös emberi természetünktől, de Istenre folyamatosan figyelve sikerülhet, és ezáltal boldoggá tehetjük házastársunkat. Tehát csalódott házastársak: ne elvárásaitok legyenek házastársaitok felé, ne kapni akarjatok, hanem adni! Adjatok semmit nem várva. S ha ennek áldásait megérzi a férj és a feleség egyaránt, akkor boldogságuk megsokszorozódik. Magaddal szemben legyenek elvárásaid. Aztán megtapasztalod az Ige igazságát: Amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek. Engedd, hogy örömöt okozzon számodra a másiknak való kedveskedés, annak keresése és munkálása, ami jó a házastársadnak... Az az Ige is nagyszerűen megvalósul, ha célunk az örömszerzés, a másik boldogságának munkálása, hogy aki mást felüdít, maga is felüdül...
A másik ember elfogadása jelenti azt is, hogy nem akarom őt megváltoztatni. Ez egy tipikus hiba tud lenni emberi kapcsolatokban. Főképp házastársak között megfigyelhető, de más esetekben is megjelenik, hogy egyik ember a másikat megpróbálja a maga által elképzelt képre átformálni. Ez történhet durvább, de szelídebb eszközökkel is. Ezzel kár is próbálkozni, teljesen felesleges erőkifejtés. Biztos kudarc a vége az ilyen kísérletnek. Kár is ezen fáradozni. Ugyanis senkit nem tudsz megváltoztatni, de a saját hozzáállásoddal megteheted Isten segítségével.
Azt mondja a Biblia: Viseljétek el egymást szeretettel. Vagy ahogyan a régi fordítás fogalmaz: elszenvedvén egymást szeretetben. (Ef 4:2) A Biblia sem mondja tehát, hogy mindig nagyon könnyű egymás mellett élni. Nem mondja, hogy ha Krisztus követője vagy, akkor neked könnyű elfogadni a másikat, nem probléma szeretni a tőled nagy mértékben különböző embertársadat. Ehelyett azt mondja, hogy viseld el, szenvedd el. Szenvedünk egymás mellett? Igen, olykor ez a helyes kifejezés: szenvedés a másikkal lenni, nehéz elviselni, mégis megteszem. Szeretetből. Az Isten iránti szeretetből és ebből fakadóan a másik iránti szeretetből. Hiszen azt mondja az Ige: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. (Mt 22:37-39)
