Egyszer egy fiatalember egy őt gyötrő kérdéssel felkeresett egy bölcs embert, aki egy patak mellett élt. Bölcsességét sokszor bizonyította már ez az idős ember, ezért a fiatal bátran fordult hozzá gondjával.
Így szólt: Nézze, én templomba járó ember vagyok. Örömmel hallgatom az elhangzó igehirdetéseket hétről hétre, de annyira restellem, hogy nem sokkal az istentisztelet után már csak keveset tudok felidézni abból, ami elhangzott. Sőt, pár nap múlva általában már semmit. Szeretnék ezen változtatni. Tud nekem ebben segíteni?
Persze! - szólt az öreg bölcs. Menj fiam, hozz nekem vizet ebben a vesszőkosárban. A fiú elindult merített a patakból, de mire az öreghez ért, a kosárban nem volt víz. Többször is leküldte az öreg a fiút a patakhoz, de az egy idő után azt mondta, hogy ennek így semmi értelme. Vesszőkosárral nem lehet vizet hozni.
Mire az öreg így szólt: Ez igaz, de nézd meg a kosarat, mi lett vele. A fiú a kosárra pillantott s így szólt: Ez megtisztult. Látod - szólalt meg végül az öreg - az igehirdetésekkel ugyanez a helyzet. Átmegy rajtad, nem sok minden marad benned, de közben megtisztít.
