Egy kislány cukorkát lopott egy üzletből. Amikor rádöbbent bűnére, elmondta édesanyjának. Ő azt mondta, vigyük oda ezt a bűnt az Úr Jézushoz.
A kislány azt mondta erre, jó, de el kell mennünk a boltos bácsihoz is bocsánatot kérni. Mert a boltos bácsit is becsaptam. Az édesanya így számolt be a továbbiakról. Amíg mentünk kézen fogva, éreztem, hogy reszket a keze a kislányomnak. Aztán nagy nehezen megvallotta sírva a boltos bácsinak, hogy mit tett. Erre a boltos azt mondta: Kislányom, megbocsátok!
Mentünk visszafelé az úton, gyerekem keze a kezemben és mérhetetlen örömmel egyszer csak azt mondta: anyukám, megbocsátott! Aztán mentünk tovább és megint felkiáltott: de megbocsátott!
Jó volna ma is így mennünk tovább, kéz a kézben az Úrral, örömmel, hogy megbocsátott. Átélhetjük először, vagy újra ezt a drága bocsánatot. Igénk így mondja: „Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram kicsoda maradhat meg? Hiszen Te nálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged!”
Prókai Árpád