Soha ne próbálj meg senkit változásra kényszeríteni; hadd változzanak meg a saját akaratukból a maga idejében.
És bizony akkor akarnak majd megváltozni, ha úgy találják, hogy a te változásod megérte.
Nemes törekvés másokat változásra buzdítani a jó érdekében; ehhez azonban békén kell hagynod őket, s magadnak kell nemesebbé válnod.
Christian D. Larson
Jézusom! Hányszor próbálom meg átformálni embertársaimat, mert azt szeretném, ha olyanok lennének, amilyennek én jónak látom. Pedig nem ez a feladatom. Ettől sokkal nagyobb és több a rám bízott feladat: elfogadni a másikat olyannak, amilyen.
Évekkel ezelőtt elsüllyedt egy hajó a Michigan-tavon keletkezett viharban. A közeli egyetem diákjai azonnal mentőcsapatokat formáltak. Az egyik diák, Edward Spencer tizenhét embert mentett meg a süllyedő hajóról. Amikor kimerülten a szobájába vitték, ezt kérdezte: "Megtettem-e minden tőlem telhetőt? Úgy gondoljátok, tényleg megtettem?"
Évekkel később R. A. Torrey erről az esetről is beszélt egy Los Angeles-i összejövetelen, és a hallgatóságból egy férfi közölte vele, hogy Edward Spencer is jelen van az összejövetelen. Dr. Torrey az emelvényre hívta Spencert, aki már nagyon idős volt, és lassan fölment a lépcsőkön, miközben nagy tapssal köszöntötték. Dr. Torrey megkérdezte tőle, hogy maradt-e valami különös emléke arról az esetről. Ezt válaszolta: "Csak az, hogy az általam megmentett tizenhét ember közül egyetlenegy sem mondott köszönetet."
Tényleg ennyire hálátlan az ember? Én is?
A hála fontos egy ember életében: senki nem jut messzire, ha megfeledkezik azokról, akik mellette álltak a nehéz időkben.
Paulo Coelho
Minden jó kapcsolat alapja az elkötelezettség, a kommunikáció és a kompromisszumkészség. A ma embere azonban nem szeret elköteleződni. A szabadság vágya túlteng benne. De tényleg az a szabadság, ami annak néz ki?
Az elköteleződés felelősségvállalás is egyben. Ez nem megfoszt valamitől, hanem ez segít kibontakozni. „Házassági esküt tenni nem más, mint elköteleződni a kapcsolat építése mellett és ehhez Isten segítségét kérni.” - fogalmazta meg valaki. Ez a lényeg: két ember a házasságban elköteleződik kapcsolatuk folyamatos építése mellett.
Istent sem érdemes kihagyni, sőt akkor vagyunk bölcsek, ha Őrá épül a házasságunk. Minden más alap ingatag és tönkremegy. Jól kell alapozni.
Ha házastársi kapcsolatunkból hiányzik a szeretet, a különbözőségeink felnagyítódnak. Nem a boldogság forrását, hanem éppen ennek akadályát látjuk egymásban, s a nyugodt hátország biztonsága helyett csatatérré válik a házasságunk. A szeretet nem old meg minden problémát, de biztonságos légkört teremt, amelyben a házastársak vádaskodás nélkül megvitathatják nézeteltéréseiket, és megoldhatják konfliktusaikat.
Abban a pillanatban, ha valaki megérti, hogy a másik igényeinek, elvárásainak kielégítése a boldogság, működni fog a kapcsolat, az együttélés. Az ilyen ember elsősorban a másikra és nem magára figyel, nem a saját céljaiért dolgozik elsősorban, hanem a közös célokért.
Ehhez képest az énközpontúság árasztja el a köztudatot, az a nézet, hogy az a talpraesett, életrevaló, aki átgázol mindenen és mindenkin azért, hogy elérje a célját. És ez sokaknál így van akkor is, amikor a saját boldogságukat keresik. Ha valakinek ilyen a hozzáállása, annak a párkapcsolatáról el lehet mondani, hogy halálra van ítélve.
Egyszer egy fiatalember egy őt gyötrő kérdéssel felkeresett egy bölcs embert, aki egy patak mellett élt. Bölcsességét sokszor bizonyította már ez az idős ember, ezért a fiatal bátran fordult hozzá gondjával.
Így szólt: Nézze, én templomba járó ember vagyok. Örömmel hallgatom az elhangzó igehirdetéseket hétről hétre, de annyira restellem, hogy nem sokkal az istentisztelet után már csak keveset tudok felidézni abból, ami elhangzott. Sőt, pár nap múlva általában már semmit. Szeretnék ezen változtatni. Tud nekem ebben segíteni?
Persze! - szólt az öreg bölcs. Menj fiam, hozz nekem vizet ebben a vesszőkosárban. A fiú elindult merített a patakból, de mire az öreghez ért, a kosárban nem volt víz. Többször is leküldte az öreg a fiút a patakhoz, de az egy idő után azt mondta, hogy ennek így semmi értelme. Vesszőkosárral nem lehet vizet hozni.
Mire az öreg így szólt: Ez igaz, de nézd meg a kosarat, mi lett vele. A fiú a kosárra pillantott s így szólt: Ez megtisztult. Látod - szólalt meg végül az öreg - az igehirdetésekkel ugyanez a helyzet. Átmegy rajtad, nem sok minden marad benned, de közben megtisztít.
Isten nem olyan kegyelmet ad, melyet nekünk kell megőrizni, hanem olyat, mely minket őriz meg.
