Fénysugár

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Mt 11:28)

Szoktad azt érezni, hogy komolyan veszed az Úr szavát és mintha mégse történne különösebben semmi? Például terheid vannak és megteszed azt, amit Jézus a mai Igében kér tőled: jössz hozzá megfáradva, terheket cipelve, olvasod, hallgatod az Igét, de nem lesz sokkal jobb. Hogy miért lehet ez? Remélem, hogy a következő történet segítségedre lesz:
A poros úton egy idős meggörnyedt öregasszony igyekszik hazafelé a rőzsegyűjtögetésből. Arra hajt szekerével az egyik falubeli, és odaszól a baktatónak: "Hé, öreganyám, pattanjon föl ide mellém a bakra! Könnyebb lesz itt az út hazáig." Az idős asszony megköszöni a felkínálást, és ha nem is pattan, de lassan fölkászálódik a szekérre. Mikor már mennek egy ideje, a hajtó észreveszi, hogy az asszony még mindig a vállán tartja a köteg rőzsét. "Rakja le már azt a rőzsét öreganyám! Nem lesz annak semmi baja." Az asszony önfeláldozó hangon így válaszol: "Dehogy teszem édes fiam! Ha már segített, legalább a rőzsémmel legyen könnyebb a szekere."

Jézus szeretné, ha letennénk a terheinket, főképpen a bűnterheinket. De tényleg megtesszük, vagy eszünk ágában sincs?

A legnagyobb áldás, amelyben Isten részesíti az embert, az, hogy elválasztja a bűntől.

C. H. Spurgeon

Pofon egyszerű gondolat. De igaz: Mi a közös a következő élőlényekben, tárgyakban?
- Virág
- Kutya
- Hajszárító
- Autó
- Csecsemő

Hát az, hogy adnunk kell nekik valamit, ha azt akarjuk, hogy éljenek és működjenek:
- A virágnak vizet, napfényt és földet.
- A kutyának ennivalót és egy helyet, ahol meghúzódhat.
- A hajszárítónak áramot.
- Az autónak benzint.
- A csecsemőnek anyatejet.

Ha a virágnak, a macskának, a hajszárítónak, az autónak vagy a babának nem adjuk azt, amire szüksége van az életbenmaradáshoz, a működéshez, akkor:
- a virág elpusztul
- a kutya elpusztul
- a hajszárító nem szárít
- az autó nem megy,
- a baba pedig sír.

És a házasságunkkal mi a helyzet? Csak azért kérdezem, mert ha valamibe nem adunk bele, az törvényszerűen nem lesz életképes, és nem fog működni. És ez a házasságunkra, no meg a társunkra is igaz. Ha a házasságunkat nem építjük napról napra, nem teszünk bele apait-anyait, akkor elhervad, mint egy megöntözetlen virág, elpusztul, mint egy kóborkutya, bedöglik, mint egy kifogyott tankú autó, ordít, mint egy éhes csecsemő. A tanulság tehát ez: építenünk kell a házasságunkat, adni minden egyes nap, hogy működjön és életképes legyen sokáig.

Dr. Mészáros Ádám

A kommunikáció fontos kelléke a házasságnak. Mintha ez sokkal jobban menne a nőknek, mint a férfiaknak. Igen, általában ők tudnak és szeretnek sokkal többet beszélni. Ez nem baj, de fontos mindent megbeszélni. Őszintén. Közös döntéseket hozni. Meghallgatni a másik véleményét, érzéseit.
A legtöbb házasságban meglehetősen kevés a kommunikáció. Ezerszer több időt szánnak a tévénézésre, mint arra, hogy jókat beszélgessenek. Ez pedig nem jó irányba viszi a házastársi kapcsolatot...

Nálatok ez, hogy működik? Szoktatok beszélgetni? Akartok még egymással beszélgetni? Ha már nem, akkor valami tönkrement, megromlott közöttetek... Helyrehozni is csak ti tudjátok. Kezdjétek el!

Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet. (János 7:24)

Gyakran megítéljük egymást annak alapján, amit éppen tapasztalunk, noha az sokszor csak a felszín. Ami a dolgok mélyén van, azt nem látjuk. Íme, egy történet, mely segíthet tanulni a nem látszat szerinti megítélést:

Egy 24 éves fiú bámult ki a vonat ablakán. "Apa nézd, azok ott hátul a fák!" Az apja elmosolyodott. Egy fiatal házaspár ült mellettük és figyelték a fiú nagyon gyerekes viselkedését. Ismét kiáltás... "Apa nézd, a felhők olyanok, mintha velünk jönnének!" A fiatal pár nem tudott már tovább ellenállni: "Miért nem viszi el a gyerekét egy jó elmeorvoshoz?" - kérdezték az apját.
Az idős ember mosolyogva válaszolt: "A kórházból jövünk. A fiam vakon született, és csak pár nap telt el a műtét óta. Ma van az első napja, hogy láthatja a világot körülötte."

Tanulság: Minden embernek megvan a maga története. Ne ítélkezzünk felettük, ne bántsuk őket, mert nem tudhatjuk, hogy mit éltek át, vagy mi történt velük. Az igazság néha megdöbbentő is lehet!

Az ember a külsőt, Isten a belsőt látja. Az ember a cselekedetekre néz, Isten pedig a szándékra.

Kempis Tamás

"Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm." (Zsoltárok 23:1)

Gyere velem, elvezetlek a világ legnépesebb börtönébe. Ebben a börtönben több lakó van, mint ágy. Több fogvatartott van, mint amennyi tányér. Több elítélt van, mint amit a rendelkezésre álló források biztosítani tudnának.

Nézzük meg az elítélteket. Túlhajszoltak és alultápláltak. A falak üresek, az ágyak pedig kemények. Nincs ennél zsúfoltabb és nyomasztóbb börtön a világon, sőt állandóbb sem. A legtöbb börtönlakó soha nem szabadul ki innen. Életfogytig tartó büntetésüket töltik egy nagyon rosszul felszerelt intézményben. A börtön neve: KELL EGY.

Minden fogvatartottnak kell valami. Akarnak valami nagyobbat. Szebbet. Gyorsabbat. Vékonyabbat. Szűkében vannak valaminek.
Ó, ne gondold, hogy sokat akarnak. Csak EGY dolog kell nekik. EGY új állás. EGY új autó. EGY új ház. EGY új házastárs.
Amikor meglesz ez az EGY dolog, boldogok lesznek. És igazuk van - boldogok lesznek. Amikor megvan az az EGY dolog, akkor elhagyják a börtönt. De aztán... Az új autó illat elillan. Az új állásból régi munka lesz. A szomszéd nagyobb tévét vásárol. Az új házastársnak előjönnek a rossz szokásai. Rövid időn belül az ex-cellatárs visszatér a feltételes szabadlábról.

Hadd kérdezzem meg: börtönben vagy? Ha jobban érzed magad attól, ha többed van, vagy rosszabbul, ha kevesebbed, akkor a válasz: igen. Börtönben vagy, ha a boldogságod attól függ, amit lekötsz, vezetsz, eszel, vagy iszol. Börtönben vagy, ha az örömöd egy házhozszállításnyira, egy átszállásnyira, egy díjnyira, vagy egy átalakításnyira van.

"Természetesen az istenfélelem és az Isten helyes szolgálata valóban nagy haszonnal jár, de csak akkor, ha igazán elégedett vagy mindazzal, amid van" - írta Pál (1 Timóteus 6:6, Egyszerű Fordítás).
Amikor átadjuk Istennek az elégedetlenség ormótlan táskáját, ami mindenben akadályoz, akkor nem csak feladunk valamit, hanem nyerünk is valamit. Isten a batyunk helyett a hála könnyű, tökéletesen ránk szabott, szomorúság-ellenálló táskáját adja nekünk.

Mit fogsz nyerni a megelégedéssel? Lehet, hogy megnyered a házasságodat. Lehet, hogy értékes órákat nyersz a gyerekeiddel. Lehet, hogy visszanyered az önbecsülésedet. Lehet, hogy örömet nyersz. Lehet, hogy hitet nyersz, ami azt mondja: "Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm." (Zsoltárok 23:1)

Most próbáld lassan mondani: "Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm." Még egyszer: "Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm." És megint: "Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm."
Pszt! Hallod? Azt hiszem én igen. Nem vagyok benne biztos... de mintha a börtönajtót hallottam volna kinyílni...

Max Lucado

Szeretni Istent, és általa szeretve lenni: ez a legnagyobb érték, amely mindörökre megmarad.

Alister McGrath