Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Mt 11:28)
Szoktad azt érezni, hogy komolyan veszed az Úr szavát és mintha mégse történne különösebben semmi? Például terheid vannak és megteszed azt, amit Jézus a mai Igében kér tőled: jössz hozzá megfáradva, terheket cipelve, olvasod, hallgatod az Igét, de nem lesz sokkal jobb. Hogy miért lehet ez? Remélem, hogy a következő történet segítségedre lesz:
A poros úton egy idős meggörnyedt öregasszony igyekszik hazafelé a rőzsegyűjtögetésből. Arra hajt szekerével az egyik falubeli, és odaszól a baktatónak: "Hé, öreganyám, pattanjon föl ide mellém a bakra! Könnyebb lesz itt az út hazáig." Az idős asszony megköszöni a felkínálást, és ha nem is pattan, de lassan fölkászálódik a szekérre. Mikor már mennek egy ideje, a hajtó észreveszi, hogy az asszony még mindig a vállán tartja a köteg rőzsét. "Rakja le már azt a rőzsét öreganyám! Nem lesz annak semmi baja." Az asszony önfeláldozó hangon így válaszol: "Dehogy teszem édes fiam! Ha már segített, legalább a rőzsémmel legyen könnyebb a szekere."
Jézus szeretné, ha letennénk a terheinket, főképpen a bűnterheinket. De tényleg megtesszük, vagy eszünk ágában sincs?
