Fénysugár

Egyszer egy ember megkérdezte barátjától: Miért bírálnak mindig a fukarságomért? Mindenki tudja, hogy mindent jótékonysági célokra hagyományozok, amikor meghalok.

A barát egy mesével válaszolt: Volt egyszer egy malac, aki arról panaszkodott a tehénnek, hogy ő mennyire népszerűtlen. Az emberek mindig beszélnek a te szelídségedről és szép szemeidről - mondta a malac - pedig én a tejnél és a túrónál többet adok nekik, sonkát, szalonnát, sörtét. A lábamat még meg is füstölik. Mégsem szeret engem senki. Miért van ez?

A tehén gondolkodott egy darabig, majd így felelt: Talán azért, mert én addig is adok, amíg életben vagyok.

Az Isten szeretetéhez nincsen más járható út, mint amely az emberek iránti szereteten vezet át.

Az idő az örökkévalóságra mutat, Mária pedig Jézusra. Jó, hogy vannak közvetítők, így könnyebb felismerni a mély titkokat. Léptünk egyet az évek sorában, Mária is mindig lépett egyet hitének fejlődése útján.

Minden év egy újabb próbatétel, csak e világnak élő ember ábrándozik azon, hogy majd könnyebb lesz a következő év. Miért kell, hogy könnyebb legyen? Azért, hogy jobban elfeledkezzünk a mennyországról, amely az igazi hazánk?

Máriához kapcsolódva egyetlen dolgot kérhetünk az új év kezdetekor: Erősítse az Úr hitünket, hogy Isten mindig megújuló kihívásait, amelyeket emberek révén kapunk, hittel fogadjuk. Ha van hitünk, nincs nehéz év, ha nincs hitünk, csak nehéz év van.

Nincs egy hete, hogy megkezdődött az új év. Pár pillanat erejéig most mégse a kezdetet nézzük, hanem a befejezést, méghozzá a végső befejezést: Tekintsünk halálunk órájára. Mi fáj majd akkor legjobban?

Nem annyira az fog kínozni, amit vétettünk - inkább az, amit elmulasztottunk! Elmulasztottunk, mert csak saját magunk kényelmével és érdekeivel voltunk elfoglalva és nem embertársainkra tekintettünk. Mert mindig, amikor egy hang megszólalt bennünk és jó irányba akarta terelni lépteinket, rögtön elhallgattattuk azt, mert bizonyára önmegtagadást is követelt volna az az út. Ne essünk ebbe a hibába, legyünk bátrak és válasszuk a keskeny és rögös utat, mert életünk csak így lesz valóban boldog és értékes. Aki ugyanis elfelejti önmagát, az találja meg.

Boldog Új Évet Kívánok! - De mit is takar az a szó, hogy boldogság? Ha az ember boldogságának legmélyebb okait keresed, azt találod, hogy nem a pénz, a vagyon, a luxuslakás annak oka, sem az édes semmittevés, sem a folytonos hajsza, sem a pillanatnyi sikerélmény, sem az élvezet. A boldogság titkát a lélek mélységében, az imádságban, a kis dolgok feletti apró örömökben, a meleg családi otthonban, mások önzetlen segítésében, az egyszerűségben találod.

A boldog emberből hiányzik az őrült mohóság és kapzsiság. A boldog embernél nem látod, hogy nyugtalan, rohangál, kapkod, másokat fúr és keserít. Nem látod nála az önteltséget, a büszkeséget, nem látod őt gőgösnek, dölyfösnek, fösvénynek. Inkább a nyugodt derű jellemzi őt.

Tudsz-e egy virágnak, egy játszadozó gyermek ártatlan mosolyának önfeledten örülni? Ha igen, akkor gazdagabb, boldogabb vagy, mint egy olyan vagyonos ember, akinek mindene megvan, amiről csak álmodni képes, - s aki mégis mindig elégedetlen marad. Semmiben sem találja örömét, mert mindig többre vágyik és félti, hogy elveszítheti, ami ma még az övé... Nem a vagyon és az élvezet teszi életedet gazdaggá és boldoggá, hanem a szeretet és a lélek öröme.

MINDEN JAVUNKRA VAN

Új esztendő... Nem tudja senki sem,
hogy mi vár reá, merre, hova lép.
Az ismeretlenség ködébe rejtve mi van:
örvény, orom vagy szakadék?
Nincs kikövezett út, egyenes pálya,
biztos cél felé vezető sínek.
Hogy a holnap titkát is kitalálja,
nem adatott meg soha senkinek.

Úgy megyünk a jövő felé, akárha sötétbe lépnénk...
De örvény, verem felett - jó tudni -
védőn alánk tartja hűséges karjait a kegyelem.
Öröm, bánat, élet, halál, akármi jöhet,
a szívem mégse nyugtalan,
tudom: Kik Isten szeretik,
azoknak minden javukra van!

Bódás János