Fénysugár

Isten többet akar cselekedni bennünk, mint általunk.

Steinberger

Ne úgy imádkozzunk elsősorban, hogy: Uram, használj engem, hanem: Uram, tégy használhatóvá!

Amikor többre vágysz, de kevesebbet kapsz. Amikor jobbra vágysz, de rosszabb jön. Amikor békét vársz, de háború jön. Amikor már arra vágysz, hogy vége legyen, és kiderül, hogy pont most kezdődik. Amikor úgy érzed, már eleget szenvedtél, akkor jön az igazán nagy megpróbáltatás. Amikor a fájdalom, amit elszenvedtél, még csak a kezdet, mert több jön.
Akkor minden összedől. Minden, amit az élet törvényszerűségének gondoltál. Te már fordítottál volna az életeden, ha rajtad múlt volna, de nem rajtad múlik. Minden marad a régiben. Dühös miértek és kétségbeesett imádságok után egyszer csak elcsendesedik a lelkedben tomboló vihar és eljutsz a kérdésig, amit fel kellett tenned: mi a célja ennek?

Áprily Lajos írja Menedék című versében:
S mikor völgyünkre tört az áradat
s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen,
egyetlenegy kőszikla megmaradt,
egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.

Nagyobb boldogság adni, mint kapni. ApCsel 20:35

A legtöbb ember számára fontos a boldogság. A házasságban élők számára is. De mi a boldogság titka? Jézus többféleképpen szólt erről. Egyik alkalommal azt mondta és hiszem, hogy a házasságok kiteljesedéséhez nagyban hozzájárulna, ha a benne élők megfogadnák: Nagyobb boldogság adni, mint kapni. Tudjátok miért boldogtalan sok házasságban élő ember? Azért, mert elsősorban kapni akar. Noha kapni jó dolog, és sokszor szerez örömöt számunkra, mégis meg kell tanulnunk megélni, gyakorolni azt, hogy nem elvárásaink vannak, azaz nem kapni akarunk, hanem akarjunk adni.
Kicsit ellenkezik ez a bűnös emberi természetünktől, de Istenre folyamatosan figyelve sikerülhet, és ezáltal boldoggá tehetjük házastársunkat. Tehát csalódott házastársak: ne elvárásaitok legyenek házastársaitok felé, ne kapni akarjatok, hanem adni! Adjatok semmit nem várva. S ha ennek áldásait megérzi a férj és a feleség egyaránt, akkor boldogságuk megsokszorozódik. Magaddal szemben legyenek elvárásaid. Aztán megtapasztalod az Ige igazságát: Amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek. Engedd, hogy örömöt okozzon számodra a másiknak való kedveskedés, annak keresése és munkálása, ami jó a házastársadnak... Az az Ige is nagyszerűen megvalósul, ha célunk az örömszerzés, a másik boldogságának munkálása, hogy aki mást felüdít, maga is felüdül...

A másik ember elfogadása jelenti azt is, hogy nem akarom őt megváltoztatni. Ez egy tipikus hiba tud lenni emberi kapcsolatokban. Főképp házastársak között megfigyelhető, de más esetekben is megjelenik, hogy egyik ember a másikat megpróbálja a maga által elképzelt képre átformálni. Ez történhet durvább, de szelídebb eszközökkel is. Ezzel kár is próbálkozni, teljesen felesleges erőkifejtés. Biztos kudarc a vége az ilyen kísérletnek. Kár is ezen fáradozni. Ugyanis senkit nem tudsz megváltoztatni, de a saját hozzáállásoddal megteheted Isten segítségével.

Azt mondja a Biblia: Viseljétek el egymást szeretettel. Vagy ahogyan a régi fordítás fogalmaz: elszenvedvén egymást szeretetben. (Ef 4:2) A Biblia sem mondja tehát, hogy mindig nagyon könnyű egymás mellett élni. Nem mondja, hogy ha Krisztus követője vagy, akkor neked könnyű elfogadni a másikat, nem probléma szeretni a tőled nagy mértékben különböző embertársadat. Ehelyett azt mondja, hogy viseld el, szenvedd el. Szenvedünk egymás mellett? Igen, olykor ez a helyes kifejezés: szenvedés a másikkal lenni, nehéz elviselni, mégis megteszem. Szeretetből. Az Isten iránti szeretetből és ebből fakadóan a másik iránti szeretetből. Hiszen azt mondja az Ige: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.  Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. (Mt 22:37-39)

Egy pszichológus körbesétált a teremben miközben stressz kezelést tanított. Amikor felemelt egy pohár vizet, mindenki arra számított, hogy a "félig üres vagy félig tele" kérdést teszi majd fel. Ehelyett azt kérdezte, hogy milyen nehéz a pohár. Majd így folytatta: A tényleges súly nem számít. Attól függ, hogy mennyi ideig tartom a poharat a kezemben. Ha csak egy percig, akkor nincs semmi baj. Ha egy óráig, akkor fáj tőle a karom. Ha egy napig, akkor a karom elzsibbad és lebénul. A pohár súlya nem változik meg, de minél tovább tartom a kezemben a poharat, az annál nehezebb lesz. A stressz és az aggodalom ugyanolyan, mint a pohár víz. Ha csak rövid ideig gondolsz rájuk, nem történik semmi. Ha egy kicsit hosszabb ideig gondolsz rájuk, elkezdenek fájni. És ha egész nap rájuk gondolsz, bénultnak érzed magad - semmit sem tudsz rendesen megcsinálni.

Fontos tehát, hogy megválj a stressztől. A nap folyamán vesd le válladról a terheket, amilyen hamar csak lehet! Ne hordozd azokat még éjszaka is! Tedd le a poharat!

Az emberektől való rettegés csapdába ejt. Példabeszédek 29:25a
 
Ha folyamatosan azon aggódsz, hogy mások mit gondolnak, akkor érzelmi csapdába fogsz esni. Nem kell mindenkinek jobban a kedvében járnod, mint amennyire képes vagy erre. Az csak egy legenda, hogy a boldogság eléréséhez mindenkinek meg kell felelned, akivel csak találkozol. Ez egyszerűen nem igaz.
Még maga Isten sem képes mindenkinek a kedvére tenni, és csak egy bolond próbálkozik olyasvalamivel, amit Isten sem tud megtenni. Jézus is csak arra fókuszált, hogy Atyja kedvében járjon.

Hogy hogyan kezeld a "nehéz" embereket? Egy dolgot biztosan ne tegyél, éspedig ne add be a derekad! Az, hogy keresztény vagy, még nem jelenti azt, hogy mindenkinek be kellene hódolnod, és hagynod, hogy mások manipuláljanak. A Róma 12:2 azt mondja: "...ne igazodjatok a világhoz".
Az igazság az, hogy senki sem befolyásolhat téged az engedélyed nélkül. Ha úgy érzed, valaki nyomást gyakorol rád, akkor hagyod magadnak, hogy nyomasztva érezd magad az illető személy által. Ha pedig manipulálva, vagy irányítva érzed magad, akkor megengeded magadnak, hogy irányítva, manipulálva legyél.

Nem kell ezt tenned! Rendben van, ha kiállsz azért, amit igaznak tartasz. Az is jó, ha magabiztos vagy. Sok keresztény fél attól, hogy felszólaljon. Sokan azt hiszik, hogy az a lelkibb viselkedés, hogyha csendben maradnak, és beletörődnek mindenbe. Isten nem azt várja tőled, hogy lábtörlő legyél - és Ő nem tesz téged gyámoltalanná.

Forrás: Napi remény

"Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért." Filippi 3,14

Elfelejteni azt, amin már túl vagyunk, nagyon nehéz feladat. Sok olyan embert ismerek, aki szinte a saját múltjában él. Az ilyen ember egyszer beleragadt régmúlt napok emlékeibe, letűnt idők eseményeibe, gondolatban újra és újra visszajátssza őket - vagy azért, hogy saját hibáin rágódjon bosszúsan, vagy azért, hogy a régi szép idők nosztalgiájával feledtesse a jelenkor sivárságát.
Pál apostol önmagáról beszél, és ezzel tanácsot is ad: ne nézz hátra! Ami mögötted van, azt felejtsd el. Hiszen a versenyfutó sem tekintget visszafelé, azt méricskélve, hogy honnan indult, meddig ért el, és kit előzött már meg. Ha így tenne, elbukhatna. Ne nézz hátra, mert akkor vagy elkeseredsz, vagy elbizakodottá válsz, de semmiképpen sem leszel győztes!
A Biblia sokszor említi, hogy vissza kell néznünk, a múltba kell tekintenünk. De ilyenkor nem a saját érdemeinkre vagy kudarcainkra kell figyelnünk, hanem mindig Isten tetteit meglátva örvendezni. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! - mondja a zsoltáros. Ami hozzánk kapcsolódik, azt felejtsük el. Érdemeinket is, hogy ne tudja bal kezünk, mit tesz a jobb; és bűneinket is, hiszen Isten ezeket megbocsátva a háta mögé veti.
A célba az jut el győztesen, aki elindult már, és hátraarc helyett folyamatosan előre tud tekinteni. Szinte elfelejti azt, ami volt, azért, hogy mindennap megújult erővel feszüljön neki annak, ami még előtte van.

Bodnár Máté

Ó, Uram, múltamat irgalmadra, jelenemet szeretetedre, jövőmet gondviselésedre bízom. Ámen