Fénysugár

Isten erejével a mázsás teher könnyű, mint a szalmaszál -
nélküle mázsás súly a szalmaszál is.

Luther

Láttam, Uram!
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga…
vagy nem volt lába…
De a Te fényed hullt a betegágyra!
Hitükkel elrejtőztek Nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket,
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.

És láttam szalmaszál alatt roskadókat.
Mert mázsás teher könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.
De nélküled a szalmaszál is mázsás súly lehet.

Új évbe indulok, és nem tudom, mi vár rám.
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
Csak azt tudom: utam már kijelölted.
Mint bízó gyermek, járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
És ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat –
segíts úgy vinni mázsás terhemet
a Te erőddel – mint a szalmaszálat!

Túrmezei Erzsébet

A sötétség nem más, mint a fény hiánya. A sötétet nem lehet feldarabolni, kilapátolni, összetörni, egyszerűen csak fényt kell gyújtani. Ahol megjelenik az áldott fény, ott eltűnik a sötét.

A bűn nem más, mint a szeretet hiánya, a bizalom, a jóság hiánya. Az emberek kezét nem elég visszafogni a rossztól, hanem meg kell éreztetni velük, hogy milyen édes és gyönyörűséges a szeretet útján járni. Így maguktól megtapasztalják, hogy igazából a bűnös ember rab, és a bűnbánat nem más, mint felszabadulás.

A szabad ember azt teszi, amit szeretne, amire vágyik,  amit Isten elvár tőle. Ő igazából szabadságában örömét leli. A bűnös ember ki van szolgáltatva a pillanatnyi vágyainak, hangulatának, kedélyének.

Adná az Isten, hogy világosság gyúljon a szívünkben, tisztán lássuk és megértsük, hogy a kapzsiság, hiúság, és mindez mennyire mulandó, mennyire semmi, mennyire nem tudja boldoggá tenni az embert. Miért vergődnénk ócska kukacok után kapkodó halakként a gonosz horgán. Adná az Isten, hogy mindannyiunk szívében megszülessen a vágy, tiszta, igaz, őszinte világ után!

Böjte Csaba

Az igazság nem fél a világosságtól.

Fosdick

Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál. (Ézsaiás 55:8-9)
 
Isten gondolatai időnként egészen mások, mint a mi, emberi gondolataink. A következő rövid történet is alátámasztja ezt:

Egy anya hímzést készít. Gyermeke egy sámlin ül, alulról látja a kézimunkát. Látja a csomókat, az összekuszált szálakat és így szól: - Mama, de hát mit csinálsz? Milyen összevisszaság ez?
Akkor az édesanya leereszti a hímzést és megmutatja neki a másik oldalát. - Minden szín a helyén van, és a szálakból pontosan, szépen kirajzolódik a kép, csak te a hímzés fordított oldalát látod. - Ó, de szép - kiált fel a gyermek, nem is gondoltam volna.

Ilyen az életünk, itt csak a fonákját látjuk, de egykor Urunk megmutatja azt a remekművet, melyet Ő készít el Jézus által, és amely a mi életünk tulajdonképpen...

Atyám! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk.
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Ámen

Mondott mostanában sértőt, bántót a társa? Akkor adjon hálát érte! Örüljön neki! Hadd magyarázzam ezt meg!

"Jaj de fáj!" Amikor a társunk olyat mond nekünk, ami fáj, akkor - saját tapasztalatomból is :) - tudom, hogy ilyenkor mit szoktunk csinálni. Elkezdünk a fájdalmunkra figyelni. Magunkra. Belülre. Merthogy mi is szokott fájni? Sokszor az fáj, ahogy a társunk mondja. A stílusa. A hangneme. Az időzítése. Tehát nem a tea ízével van a bajunk, csak azzal, hogy az túl hideg vagy túl forró. Aztán persze sokszor az is fáj, amit mond a társunk. Vagy azért, mert igaza van, vagy azért, mert úgy érezzük, hogy nincs is igaza. Ilyenkor tehát a tea nem ízlik: rossz az ízesítése, vagy pedig mi vagyunk túl válogatósak. Hogy mi a bajunk a teával, valójában teljesen mindegy. Az igazság az, hogy nem számít, mi fáj nekünk a társunk szavaiból. Mert nem ez a lényeg. Nem ez a nagy kérdés egy ilyen helyzetben. De akkor mi? Az, hogy hogyan reagálunk ilyenkor! Gondoljunk csak bele! Ha ilyenkor a fájdalmunkkal vagyunk elfoglalva:
- tudunk-e figyelni a társunkra?
- tudunk-e békésen válaszolni és érdemben beszélgetni a másikkal?
- meg fog-e oldódni a probléma, amit a társunk ecsetel?
Nem!

Amire figyelni kell: Igenis kezdjünk el mostantól figyelni arra, hogy a bántóan megfogalmazott megjegyzés esetén mondjuk ezt magunknak:
"Nem a magam fájdalmára figyelek, hanem most végiggondolom:
- Vajon miért mondta ezt a párom?
- Mire van szüksége?
- Mitől lenne boldogabb?
- Mi hiányzik neki?
- Hogyan szerethetném még jobban?"

A másik bántó mondatainak a legtöbb esetben nem a bántás a célja! Valamit ki akar fejezni felénk! Törekedjünk tehát a fájdalmunkról levenni a tekintetünket, és arra figyelni, amit a társunk a sértő, bántó mondatával jelezni akar felénk. (Ha ez nem megy rögtön, akkor vonuljunk el 5 percre, és akkor térjünk vissza és válaszoljunk, amikor már nem a fádalmunk irányít bennünket!) Tudom, hogy ez eleinte nem könnyű, de valójában örülhetünk, hogy a társunk megsértett! A társunk kritikái, bántó mondatai elsőre nem igazán tűnnek ajándékoknak, de ha jobban belegondolunk, valójában mégis azok! Hiszen a társunk nem érzi jól magát a kapcsolatban, és ezt előhozza, jelzi! Micsoda ajándék! Ó, hogy hány kapcsolat megy tönkre azért, mert az egyik fél nem mond semmit, amikor baja van!
De! Ugyanannyi kapcsolat megy tönkre azért is, mert az egyik fél mond valamit, de a másik csak a fájdalmába menekül. Úgyhogy a labda nálunk van: amikor a társunk valamilyen bántó dologgal nekünk támad, akkor elénk kerül egy fájdalmas pont a kapcsolatunkban, amiről tudunk és megoldhatunk! Örüljünk neki és beszéljünk róla érdemben!

Dr. Mészáros Ádám
párkapcsolati mediátor

Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval. (Róma 12,21)

Az igében ma arra kapunk felszólítást, hogy ne csak hallgassuk az igét, hanem éljük is azt meg. Ne állj ma tovább azzal, hogy ez lehetetlen. Sokkal inkább értsd azt meg, hogy krisztusszerűséged megéléséhez nem elég a te erőd. Kérd el azt az erőt, amely képes benned győzelmet aratni a gonosz felett. Kérd el a Krisztus erejét!

Isten ma egy olyan ige elé állít, amit lehetetlen megrágni, sőt megemészteni akkor, ha a világ szemszögéből próbálod értelmezni e szavakat. Azt is tudom, hogy ezek a szavak ma sokakat felháborítanak, mert azt mondják rá, hogy ellenkezik az emberi természettel, az igazságérzetünkkel, a logikával. Mi lenne a világból, ha mindenkinek, aki rosszat tesz, jóval fizetnénk? Hová lenne a jog, a rend, az igazság?

Nos, az a szeretet, az a jó, ami képes legyőzni a rosszat, nem a logikára épül. Ezt nem lehet egy képlettel levezetni. Ezt csak egy módon lehet megérteni, mégpedig Isten szava, Isten cselekedete által.

Mielőtt felháborodnál, tedd fel magadnak a kérdést, hogy hol van a logika abban, amivel minden istentiszteleten újra szembesülsz: "úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte..." Hol van a logika abban, hogy a te gonoszságodat Isten a maga jóságával próbálja meggyőzni?

Prókai Árpád

Egy kislány cukorkát lopott egy üzletből. Amikor rádöbbent bűnére, elmondta édesanyjának. Ő azt mondta, vigyük oda ezt a bűnt az Úr Jézushoz.

A kislány azt mondta erre, jó, de el kell mennünk a boltos bácsihoz is bocsánatot kérni. Mert a boltos bácsit is becsaptam. Az édesanya így számolt be a továbbiakról. Amíg mentünk kézen fogva, éreztem, hogy reszket a keze a kislányomnak. Aztán nagy nehezen megvallotta sírva a boltos bácsinak, hogy mit tett. Erre a boltos azt mondta: Kislányom, megbocsátok!
Mentünk visszafelé az úton, gyerekem keze a kezemben és mérhetetlen örömmel egyszer csak azt mondta: anyukám, megbocsátott! Aztán mentünk tovább és megint felkiáltott: de megbocsátott!

Jó volna ma is így mennünk tovább, kéz a kézben az Úrral, örömmel, hogy megbocsátott. Átélhetjük először, vagy újra ezt a drága bocsánatot. Igénk így mondja: „Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram kicsoda maradhat meg? Hiszen Te nálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged!”

Prókai Árpád

Azért még egy lélek sem kárhozott el, mert vétkezett, de azért igen, mert nem fogadta el a kegyelmet.