A kis dolgokban nehezebb hűnek lenni, mint a nagyokban!
A kis dolgokban való hűségben vagy hűtlenségben lepleződik le az igazi énünk!
A nagy dolgokban imponáló a hűség, a gyengédség, a figyelem, a jóság, a segítőkészség: ez tetszetős szerep - de éppen csak szerep és álarc, ami jól áll, jót mutat -, de a kicsi dolgokban nincs értelme a szerep játszásának, ott az igazi, az álarc nélküli valónk mutatkozik meg. Ott lepleződik le az igazi, a valódi hűség vagy a hűtlenség!
Joó Sándor
Legyetek hűek a kis dolgokban, mert azokban rejlik erőtök.
Kalkuttai Teréz anya
Biztosan ismerős sokaknak a következő történet: Emberünk fel akarja akasztani a képet a falra. Szöge van, de kalapácsa nincs. Sebaj, a szomszédnak van - ötlik hirtelen eszébe. El is határozza, hogy átmegy és kölcsönkéri.
De kétségek ébrednek benne. És mi lesz, ha nem akarja kölcsönadni? Hiszen tegnap is olyan hűvösen üdvözölt... Talán sietett..., de lehet, hogy csak úgy tett, mintha sietetne, mert neheztel rám. De vajon miért? Én aztán sohasem bántottam meg, egyszerűen képzelődik... meg beképzelt is. Hát nem? Ha tőlem kér valaki egy szerszámot, azonnal odaadom... Hogy lehet megtagadni egy ilyen egyszerű kérést, mint az enyém? Az ilyen alakok alaposan meg tudják keseríteni az ember életét! És még ráadásul azt hiszi, hogy rászorulok a kegyeire!
Átrohan, csönget és dörömböl, pulykavörösen üvölt rá az ajtót nyitó szomszédra: - Tartsd meg a nyomorult kalapácsodat, te senkiházi! Mi ebből a tanulság? Légy késedelmes a szólásra és a haragra egyaránt!
Szabad emberek szeretnénk lenni?
Szabad megbocsátanunk, elsőként mondani: Ne haragudj.
Szabad a másikat homlokon csókolnunk, ha az el is húzza az arcát.
Szabad egy kicsit lemaradnunk, ha az a másik elébünk akar kerülni. Menjen hát, mennyivel ér hamarabb oda?
Gyökössy Endre
Egy idősödő onkológus-sebész professzor, aki a gyermekek ágya mellé térdel, hogy szemmagasságban legyen kis pácienseivel, ha beszél velük, és akit a gyerekek, ha akarják, tegezhetnek, operációra készíti fel a 8 éves kisfiút. Közölnie kell a gyermekkel és az ágy másik oldalán rettegő szülőkkel: mindenre számítani kell, lehet, hogy amputálni kell térdtől a lábát a tumor miatt. Ő mindent meg fog tenni, de az operáció alatt kell, hogy meghozza a döntést. Előre nem mondhat biztosat.
A gyermek keserves sírásban tört ki: - Akkor nem fogok tudni focizni, hiába csinálsz nekem falábat. A szülők és a mellettük álló kórházlelkész a visszanyelt könnyeik vasmarkának szorítását érezték torkukon.
A szipogó gyermek könnyes arca azonban hirtelen széles mosolyra derült: - De akkor majd végre anyuéknak meg kell engedniük, hogy lovagolni járjak, mert azt ám falábbal is lehet! - és kacagni kezdett.
A folyosón az orvos belekarolt a lelkészbe, és csak ennyit mondott: - Észrevetted, hogy ebben a rémségben, a kisfiú könnyes arcából ránk mosolygott az Isten? Engem egy ilyen pillanat hetekig éltet...
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! A nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk.
Antoine de Saint-Exupery
Ha nem tudjuk a házban lakó családok többségét rávenni, hogy támogassák a ház felújítását, akkor a ház tönkremegy, a mi lakásunk értéke is csökken, mondta a férj feleségének a számára kudarcot jelentő lakógyűlés után. Szomszédjaik között voltak olyanok, akik semmivel nem törődtek, zajosak voltak, nem takarítottak, udvariatlanok, sőt gorombák voltak a többiekkel. A házban ellenséges hangulat uralkodott. Azt látom már – folytatta a férj –, hogy ezeket meggyőzni nem lehet, hát akkor le kell győznünk őket. Zaklatni és fenyegetni fogom őket, beperlem őket disznóságaikért, rongálásaikért, pazarlásaikért. Rá fognak kényszerülni az együttműködésre!
A feleség hosszan hallgatott, hagyta, hogy a csöndben férje kissé megnyugodjon. Holnap ebédet főzök a szomszédéknak – szólalt meg –, tudod, hogy az asszony kórházba került, a férfi munkanélküli, a gyerekek meg éhesek. Segítenünk kell rajtuk, mert bajban vannak, kisebb gondjuk is nagyobb, mint a felújítás ügye. Hogyan várhatnánk, hogy megértsenek minket, ha mi sem akarjuk őket megérteni?
Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez egyrészt megértőképességed csonkaságának jele, másrészt annak, hogy ellenszenved tárgya valamilyen formában benned is jelen van.
Gyűlölöd a gazdagokat? Tisztítsd ki gazdagság iránti vágyadat s majd nem gyűlölködsz. Utálod a nőhódítókat? Tisztítsd ki érzéki vágyadat s majd nem utálkozol. Ilyenkor nem az ellenszenv tárgyát kell megbélyegezned, vagy javítani próbálnod, hanem önmagadban megkeresned annak megfelelőjét s azt finomítanod, míg az ellenszenv el nem oszlik benned.
Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha e hibát jól látod, anélkül, hogy számodra visszataszító volna; s ha biztosan tudod, hogy beavatkozásod nem tolakodás és nem reménytelen kísérlet.
Weöres Sándor
A Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek. (Fil 1:27)
Németországban egy nagyszabású felmérés során több ezer embert kérdeztek meg arról, hogy miért nem járnak templomba. A válaszok meglehetősen nagy szórást mutattak, de az összegzés mégis egyöntetű volt: A fő okai annak, hogy olyan sokan nem járnak templomba, azok, akik járnak templomba.
Kedves Testvérem! Az előbbi mondatot olvasva megpróbálom elképzelni, hogyan reagálsz. Leginkább kétféle reakciót várok. Vagy elégedetten bólogatsz, és azt mondod, hogy tényleg ezért nem jársz templomba. Te nem akarsz egy levegőt szívni a képmutató, ilyen meg olyan X. Y-nal. Z. pedig hogy megbántott annak idején, közben meg hétről hétre ott ül a templomban. A másik reakció az lehet, hogy kiakadsz, felháborodsz, indulatba jössz, mert te rendszeres templomba járó vagy és másoknak ugyan mi baja lehetne veled.
Nos, bármily furcsa, de azt kell mondjam: egyik reakció sem helyes. Eddig akár jártál templomba, akár nem, tudj róla, hogy ott a helyed! Senki ne tartson vissza, még a képmutató ismerősöd, vagy a botránkozást okozó lelkészed sem! Ha magadat hívő embernek tartod, akkor mutass jó példát, élj a Krisztus evangéliumához méltóan, hogy általad mások is közelebb kerüljenek az Úrhoz. Krisztusért járj templomba és életviteled nemcsak vasárnap, hanem hétköznap is arra legyen példa, hogy hogyan gondolkodik, szól, cselekszik, él Jézus tanítványa...
Napi Ige és gondolat levelezőlista
Csak az tud élni, ki mindig nevet,
kinek szívéből nem fogy a szeretet,
kinek lelke élettől vidám, a világ szépségén ámulva csodál.
Ki minden könnyből szivárványt fakaszt,
ki minden sziklából virágot szakaszt,
ki élete gondjain könnyedén átrobog...
Csak az tud élni: Ki mindig mosolyog!
