Fénysugár

Nincs senkiben nagyobb szeretet, mint aki életét adja barátaiért. (Jn 15.13)

Volt két barát, akik együtt jártak óvodába, iskolába és együtt vonultak be az  amerikai hadseregbe. Még a fronton is együtt harcoltak hazájukért.
Egy nap visszavonulás közben az egyik barát kapott egy halálos lövést, és felakadt a szögesdrótra. A másik barát mikor meglátta, azonnal a segítségére akart menni, de a parancsnoka ráförmedt.
- Ne menj ki a védett árokból, mert már úgyse tudsz rajta segíteni, még téged is lelőnek!
A barát meghökkent, de mihelyt elment a parancsnoka, azonnal a barátjához rohant. Vállára vette és sietett vissza vele.
Menet közben ő is kapott egy halálos lövést. Minden erejét összeszedte és alig vonszolta magát mire visszaért legjobb barátja holttestével,  de beért a futóárokba.
A parancsnoka ismét mondta neki:
- Ugye, megmondtam, hogy ne menj ki érte, mert már nem tudsz segíteni rajta. De nem hallgattál rám. Most te is meg fogsz halni vele együtt. Megérte ez neked?
A barát már csak annyit tudott mondani:
-  Igen megérte, mert amikor oda mentem hozzá, így szólt: - Tudtam, hogy eljössz értem!

Van, aki így számíthat rád? És te kire számíthatsz hasonlóképpen?

Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. (Máté 13.44)

Miután megtalálja a főszereplő a kincset, nagyon érdekes fordulatot vesz a történet. Ahelyett, hogy hazavinné (mi talán erre számítanánk), visszatemeti, és eladja mindenét, hogy megvásárolhassa azt a földet. Isten országát nem kaphatjuk meg úgy, ahogy mi elképzeljük azt. Nem vehetjük el csupán egyes, nekünk szimpatikus részeit, pl. az örök életet, a lelki békességet, a testvéri köteléket. Az egész „csomagot” el kell fogadnunk, mert csak együtt működik.