"…drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek…" Ézsaiás 43,4
Max Lucado írja: A fiú különböző munkákat vállalt el: gazolás, ablaktisztítás, kertészkedés. Keményen dolgozott és félretette a pénzt. Amikor elég pénzt gyűjtött össze, visszament a kisállat kereskedésbe. A bolt tulajdonosa megszámolta a pénzt, majd így szólt: "Rendben van fiam, kiválaszthatod a kiskutyádat."
A fiú a doboz hátuljából egy soványka, sánta kiskutyát vett ki, és elindult kifelé. A boltos megállította: "Ne azt a kiskutyát vidd el. Béna az egyik lába. Nem tud játszani. Soha nem tud majd veled futkározni, és ha eldobsz neki valamit, nem tudja visszahozni. Válassz egy egészséges kiskutyát."
"Nem, köszönöm, - válaszolta a fiú - én pont ilyen kutyát szeretnék." Ahogy kifordult a boltból, a boltos még mondani akart volna valamit, de aztán inkább csendben maradt. Hirtelen megértette a választást. A fiú sánta volt.
Miért akarta a fiú ezt a kutyát? Mert tudta, hogyan érez. És tudta, hogy különleges.
Prókai Árpád
