Fénysugár

"Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért." Filippi 3,14

Elfelejteni azt, amin már túl vagyunk, nagyon nehéz feladat. Sok olyan embert ismerek, aki szinte a saját múltjában él. Az ilyen ember egyszer beleragadt régmúlt napok emlékeibe, letűnt idők eseményeibe, gondolatban újra és újra visszajátssza őket - vagy azért, hogy saját hibáin rágódjon bosszúsan, vagy azért, hogy a régi szép idők nosztalgiájával feledtesse a jelenkor sivárságát.
Pál apostol önmagáról beszél, és ezzel tanácsot is ad: ne nézz hátra! Ami mögötted van, azt felejtsd el. Hiszen a versenyfutó sem tekintget visszafelé, azt méricskélve, hogy honnan indult, meddig ért el, és kit előzött már meg. Ha így tenne, elbukhatna. Ne nézz hátra, mert akkor vagy elkeseredsz, vagy elbizakodottá válsz, de semmiképpen sem leszel győztes!
A Biblia sokszor említi, hogy vissza kell néznünk, a múltba kell tekintenünk. De ilyenkor nem a saját érdemeinkre vagy kudarcainkra kell figyelnünk, hanem mindig Isten tetteit meglátva örvendezni. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! - mondja a zsoltáros. Ami hozzánk kapcsolódik, azt felejtsük el. Érdemeinket is, hogy ne tudja bal kezünk, mit tesz a jobb; és bűneinket is, hiszen Isten ezeket megbocsátva a háta mögé veti.
A célba az jut el győztesen, aki elindult már, és hátraarc helyett folyamatosan előre tud tekinteni. Szinte elfelejti azt, ami volt, azért, hogy mindennap megújult erővel feszüljön neki annak, ami még előtte van.

Bodnár Máté

Ó, Uram, múltamat irgalmadra, jelenemet szeretetedre, jövőmet gondviselésedre bízom. Ámen

"Ha megvalljuk bűneinket hű és igaz ő, megbocsátja bűneinket és megtisztít minket minden gonoszságtól." 1.Ján. 1,9.

A 8 éves Andriska egy csendes délután szökött meg otthonról. Ahogy szülei kétségbeesve keresték, édesanyja meglátta az úttest másik oldalán. Semmivel nem törődve rohant, hogy magához ölelhesse kisfiát, de a gyermek szeme láttára elütötte egy nagy sebességgel száguldó autó. Vérbe fagyva vitték be a házba.
Andriska csak sírt és könyörgött: Menni akarok édesanyámhoz és bocsánatot akarok kérni tőle. De az orvos nem engedhette be a súlyos sérülthez. A leleményes kisfiú fogott egy palatáblát és krétával felírta rá: Anya bocsáss meg. - Ezt vigyék be legalább  Édesanyámnak. - kérte.  A haldokló édesanya a véres kezével letörölte a táblát és meghalt.

Jézus Krisztus meghalt értünk a Kereszten és véres áldozatával eltörölte bűneinket.

Horváth Árpád

A bűnnek két helye van: vagy a nyakadon csüng, mint iszonyú kolonc, vagy Krisztus keresztjén, mint megbocsátott és elintézett dolog.

Luther Márton

Élt egy faluban egy öregember, aki egyik reggel azzal jött haza a templomból, hogy Isten megígérte neki, még aznap meglátogatja. Ezt el is mondta nagy örömmel családja tagjainak. Délután kopogtattak házuk ajtaján. A felesége felugrott, hogy ajtót nyisson, de az öreg leintette: - Maradj, majd én fogadom a vendéget. Biztosan az Isten jött el meglátogatni. Ki is ment, hogy megnézze ki az, de csak egy eltévedt gyermek állt az ajtóban. Megéhezett és kenyeret koldult. - Te zavarod a nyugalmunkat? Nem érek rá veled foglalkozni, mert várom az Istent - mondta az öregember.

Később ismét kopogtattak, de most a felesége ügyesebb volt, s megelőzte férjét az ajtónyitásban. Nemsokára egy áldott állapotban lévő nőt tessékelt be a szobába. De az öreg mérges lett. - Te asszony! Nem megmondtam, hogy nem fogadunk vendéget?! Tudod jól, hogy az Istent várjuk vendégségbe!

Már estefelé járt az idő, amikor harmadszor is kopogtattak. Az öregember sietve ment a vendég elé. Az ajtóban egy koldus várakozott, de a gazda őt is elküldte. Szomorúan visszaült az asztalhoz, s egyre várta az Istent. Majd elnyomta a fáradtság és elaludt. Ekkor álmot látott. Magas trónusán az Úristent látta, aki szomorú volt és így beszélt: - Látod gyermekem, ma nem is egyszer, hanem háromszor látogattalak meg téged. Te azonban mindannyiszor elküldtél...

Gyakran túlbecsüljük lelkesedésünk hevét, és elfeledjük, hogy az a hőmérséklet az irányadó, amit árnyékban mér az ember.

Szeretet és halál - a két szó látszólag egymástól távoli, sőt egymással szemben álló valóságokat jelöl. A szeretet az emberélet talán legnagyobb értéke, az emberi boldogság legfőbb forrása. Aligha akadhat bárki is, aki ne vágyódnék rá, aki ne érezné olykor a hiányát: akár abban, ahogy őt körülveszi mások szeretete, akár abban, ahogy benne meg-megroppan a szeretet mások iránt.

A halál viszont az emberélet legnagyobb ellensége, végső soron biztos legyőzője, az emberi fájdalmak és félelmek legfőbb oka. Nincs olyan élő ember, akit előbb-utóbb el ne érne, s aki már életében meg ne tapasztalná, hogy szeretteit sorra elragadja tőle a halál rettenetes kényszere. A halál az a hatalom az élők világában, amellyel szemben végérvényesen veszteségre van ítélve minden élő. Vagy mégsem?

Ez a két valóság rejtelmesen és hatalmasan mégis összekapcsolódhat, és olyankor fölsejlenek életünk és halálunk legmélyebb mélyei. "A szerelem erős, mint a halál", kiáltja az Énekek éneke. A "halálos szerelem" példáival nemcsak a művészetben találkozunk, de a valóságban is. Az igazi szeretet le tudja győzni a halált: aki igazán szereti a másikat, az kész akár meghalni is érte. Végességünk velejárója, hogy a szeretetből vállalt halál minden nagyszerűsége ellenére tragédiába fullad: az egymást szeretők nem tudnak többé együtt lenni az élők világában.

Egyszer fordult elő a történelemben, hogy a halált is vállaló szeretet végül örömbe, boldog és teljes, immár halált többé nem látó életbe fordult: Jézus Krisztust az Atya feltámasztotta a halálból. Isten szeretete erősebbnek bizonyult a halálnál. Ezért remélhetjük, hogy legyőzi szeretteink halálát, egykor pedig majd a miénket is.
Ez a tény azonban nem csupán a halált helyezi új megvilágításba, hanem az életet is. Joseph Ratzinger írta: "Csak ha valakinek a szeretet értékesebb az életnél, ha tehát valaki kész az életét szeretetből a szeretet mögé helyezni, akkor képes a szeretet legyőzni a halált, akkor bizonyul erősebbnek annál. Csak akkor nőhet fölébe a halálnak, ha előbb erősebb a puszta életnél." Ha ez megvalósul, akkor a szeretet hatalma kiemelkedett a puszta biológiai erők világából, és azokat a szolgálatába állította.

Egyedül a halálnál erősebb szeretet valósága és reménye indíthat arra, hogy fölébe helyezzük a szeretetet a saját érdekeinknek, indulatainknak. Az élet szeretete a szeretet életében válhat új valóságot teremtő hatalommá - már itt a földi életünkben is.

Lukács László

A halál nem befejezése az életnek, csak egy közbeeső jelenet, átmenet a mulandóságból az örökkévalóságba.

Humbolt

Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel. (Efezus 6:4)

Erősítsd a gyerekeidet minden nap! A gyermekek növekednek, amikor biztatást és megerősítést kapnak a szüleiktől. Ha figyelmet szentelsz a gyermekeidnek, az megragadja őket abban, hogy valami jót csináljanak vagy bemutat nekik egy pozitív karaktert, jellegzetességet; ez munkát igényel, de megéri a befektetést. A bátorítás és a megerősítés az egyik legjobban megtérülő jellem- és közösségépítő része az egymás közötti kapcsolatainknak!
Fejezd ki a szereteted a gyermekeid felé minden nap! Édesapák, ha elhatároztátok, hogy jobb és erősebb kapcsolatot fogtok kiépíteni a gyermekeitekkel, a ragaszkodásotok és a szeretetetek kimutatása elkerülhetetlenül szükséges. Nem vagy egy ragaszkodó, szeretet-kimutató típus? Akkor is meg kell tanulnod! Ez nagyon fontos. Légy eltökélt abban, hogy minden nap adsz a gyermekeidnek őszinte, szerető szavakat, bíztatást, bátorítást, kisebb ajándékokat vagy bármi mást, ami kézzelfoghatóvá vagy kifejezhetővé teszi azt, hogy szereted őket.

Az apák megszentelt élete a fiaknak gazdag öröksége.

Spurgeon